A reflexológia kifejezés hallatán a legtöbb embernek a talp kezelése, pontosabban a talpmasszázs jut eszébe, pedig ez a szó a gyakorlatban gyűjtőfogalom. Olyan területek kezelését jelöli, amelyeken keresztül hatással tudunk lenni az emberi szervezet több pontjára. Az egyik ilyen könnyen hozzáférhető "hely" a fül. A fül reflexterületének, ill. akupunktúrás pontjainak kezelése auriculoterápia néven vált ismerté. A fül kezelése két fő részre bontható. A hagyományos kínai orvoslás keretén belül a fűlakupunktúra a kezelés egyik önálló területe, a reflexzóna-terápia keretén belül pedig kiegészítő reflexterületként kezelik egyre gyakrabban.
A fül kezelésének története majdnem egyidős a hagyományos kínai orvoslással. Erre utaló leírásokat több régi orvosi tankönyv is tartalmaz. A legrégebbinek tartott mű címe: "Sárga Császár belső Klasszikusa (Neijing) című, orvoslásról szóló könyve. A keleti orvosi rendszerek mellett, több régi nyugati orvosi forrás is foglalkozik a fül gyógyító hatású kezelésével. Ennek a kiváló módszernek modern kori kidolgozása mégsem a régi korok orvosainak köszönhető. Egy francia pszichiáter (orvos?), Nogier, népi megfigyelés alapján kezdett foglalkozni a fül és a test különböző részei közötti kapcsolat feltérképezésével. Az Ő tollából jelent meg az első komoly nyugati írás a fül kezeléséről egy német akupunktúrás folyóiratban, 1957 (59?)-ben. Ezek után a fül, és az egyéb hasonló gyógyításra alkalmas területek vizsgálata felgyorsult. Későbbi kutatások azt támasztották alá, hogy a testen több reflexrendszer is található (a lábfejen, a hason, az arcon, az orron, stb.), és a test egésze hologram szerűen kivetül ezekre a területekre. Ezeket a holografikus kivetüléseket mikrorendszereknek nevezzük. A mikrorendszerek meghatározása Dale nevéhez fűződik, erről szóló ismereteit 1972-ben hozta nyilvánosságra. Bizonyított tény, hogy a mikrorendszerek energetikailag kapcsolatban vannak a hagyományos kínai orvoslásból ismert csatornahálózattal.
Mielőtt rátérnénk a terápiára, nézzük meg a kezelések, vizsgálatok helyszínét, a külső fület. Az emberi fül látható része a törzsfejlődés során sokat változott. Elveszítette hosszú, hegyes csúcsát és mozgékonyságát. Finom, érzékeny szélei is eltűntek, "befelé forduló karimává" zsugorodtak. A külső fül szerepe ma is a hangok összegyűjtése. Habár nem tudjuk fülünket elfordítani, mint az állatok, mégis képesek vagyunk a hang forrását meglehetősen pontosan behatárolni. Fülünk merevségét fejünk mozgékonysága pótolja. A külső fül formája a dobhártyához való torzításmentes hangtovábbítás szempontjából fontos. Ha valaki elveszíti a fülét, a hallása romlik, ezért a hiányzó fület, ha lehet, protézissel pótolják.
A fül másik funkciója a hőmérsékletszabályozás. A fül bőre a felszín közelében véredényekben igen gazdag, és a rajta keresztül leadható hő sok faj esetében jelentős lehet. Az emberi fül méreténél, elkorcsosodásánál fogva kevés szerepet játszik a hőszabályozásban, viszont fokozott érzelmi állapotban a fül kivörösödik vagy elfehéredik, ahogy az erek tágulnak vagy összehúzódnak.
A puha, húsos fülcimpa kizárólag az emberre jellemző. A legközelebbi rendszertani rokonainknál, a majmoknál ez a függelék hiányzik. Régen funkció nélkülinek vélték a fülcimpát, úgy gondolták, olyan jellegzetesség, amely nyilvánvalóan semmilyen hasznos célt nem szolgál. Ám szexuális magatartással kapcsolatos újabb megfigyelésekből kiderült, hogy a fülcimpák sok embernél érzékeny erogén zónaként működnek. Izgalmi állapotban megduzzadnak, és vérrel telnek meg, ettől fokozottabban érzékenyek lesznek az érintésre.
A kutatók arra is rájöttek, hogy a külső fül alakja alapján megállapítható az emberek személyazonossága. Azonosításra mégis az ujjlenyomatot használják, talán az egyszerűbb alkalmazhatóság miatt. Ne feledkezzünk meg azonban arról a tényről, hogy minden fül egyedi! Ez külön figyelmet igényel a gyakorlatban, a reflexterületek pontos meghatározásánál. Anatómiai szempontból tizennégy részre osztották a fület, ebből itt kettőt emelek ki.
Az eddigieket összegezve elmondhatjuk, hogy a fül reflexzóna-terápiájának helyszíne a külső fül, nevezetesen a fülkagyló (auricula). A fülkagyló bőrrel fedett, többszörösen görbült, rugalmas porc. A porc a kagyló alsó részén hiányzik, itt gazdag zsírszövetet találunk, ez a fülcimpa. A fülkagyló külső felszíne domború, belső felszíne homorú, rajta több kiemelkedés és bemélyedés található.
A fül vizsgálata kiválóan kiegészíti a természetgyógyászatban használatos állapot felmérési módszerek bármelyikét, megfelelő támpontot ad a terapeutának a kezelési terv elkészítéséhez.
A szakember, amikor "vizsgál" rendellenes elváltozásokat keres. Először szemrevételezi a területet, azután megtapintja a bőrfelszínt, esetleg elektromos vizsgáló eszközt használ. A teljesség igénye nélkül tekintsük át a főbb jelzéseket.
A fülön észlelt hámlás akkor vonatkozik egy szervre vagy szervcsoportra, ha körülhatárolható, és viszonylag kis területre korlátozódik. A tüdő reflex területén gyakoribbak az ilyen elváltozások. Ezek a légző rendszert érintő, allergia okozta tünetcsoport, pl. pollenallergia kísérője is lehetnek.
Jó kórjelzőként szolgálhat a fülkagyló részei közötti feltűnő színkülönbség vagy valamely természetellenes elszíneződés. A fül normális esetben rózsaszínű, életteli, fokozott érzelmi állapot vagy tapogatás következtében piros, félelem esetén pedig leggyakrabban fehér.
A tapintásos vizsgálatnak két formája ismert, az eszköz nélküli és az eszközzel történő. Tapintással is elváltozásokat keresünk. Ezek lehetnek kis kitüremkedések, beesett területek.
A kitüremkedés (lerakódás) legjobban talán a mozgásrendszernél érzékelhető, főképp a gerincnél. Ha a gerinc vonalát az (anthelixen) végigtapogatjuk, érzékelhetünk rajta kis mákszemnyi dudorokat, keményedéseket. Meszesedést vagy összébb csúszott csigolyatesteket jelezhet az ilyen elváltozás. Többnyire fájdalom érzékeny is az adott piciny terület. Így jelentkezik, pl. az akut lumbágó is. Mozgásszervi panaszok esetén szinte mindig érzékeny a gerinc érintett reflexterülete. Az eszközzel történő vizsgálatot keresőszondával vagy valamilyen nem túl hegyes eszközzel végezzük. Ilyenkor nem tapintjuk végig az összes pontot, hanem a beteg panasza alapján nézzük meg a gyanús területeket. Ahol fájdalomérzékenységet tapasztalunk, ott vannak az úgynevezett aktív pontok. A terápia szempontjából elsődlegesen ezek jönnek szóba, ha nincs kizáró körülmény, pl. seb a területen.
A fül vizsgálatának befejezésekor a terapeuta összegzi a tapasztalatokat, és az összes jelzés birtokában terápiás tervet készít. Ez tartalmazza a fül kezelését is. Ez történhet tűvel, masszázzsal, kis növényi magok beragasztásával, modern rendszerek szerint árammal, és lézerrel is.
A fül kezelése nem csak betegségek esetén jön számításba. Rendszeres otthoni masszírozása jó élettani hatású. Serkenti a keringést, javítja a közérzetet. Kivitelezése egyszerű. Fülünket mutató, és hüvelykujjunk közé fogjuk, és finoman átmasszírozzuk. Felülről lefelé, belülről kifelé haladva érintsünk minden elérhető területet. Kezelési idő 2-3 perc/fül.
Hartmann Ferenc