Csukás István

Na, most a Kortárs kéri a verset

Na, most a Kortárs kéri a verset,
feltüzelve az olvasók által!
Nekiülök feltüzelve én is
szemben a falnak, ablaknak háttal.

Nem látom, de tudom, hogy kint tél van,
kölyökkori télig visszalátok:
jeges égre odafagy a varjú,
képzelek rá nagy meleg kabátot.

Lehelek rá jó meleget lentről,
fentről lehel ugyanúgy az Isten.
Régi emlék, de ma is merengünk
az elporladt, fagyott madártesten.

Hol a kölyök, aki voltam, s hol van,
ki meleget lehet a világra,
fagyott égre, dermedt madártestre,
hűlő szívre, kihűlő szobára?