Lászlóffy Aladár

Költő-száfári

Nyár van, hullámzanak a pampák,
költőkölyök és struccgyerek!
Jönnek urak, kozákok, bambák
s bevált Heródes-rendszerek.

           Álom és ébrenlét határán
           téged is megragad a kép:
           Az élet él az élet árán –
           s ez csudajó és mindig szép.

A költő-száfári elkezdődött,
s ezért tán senki sem hibás.
Hogy Esztergomban, Párizsban, Győrött,
mindenütt akad pár dzsidás.

           Álom és ébrenlét határán
           téged is megragad a kép:
           Az élet él az élet árán –
           s ez csudajó és mindig szép.

Ott szalad oroszlánsörénye,
Szent János-fej a tálakon,
Gutenberg egyetlen reménye,
Homérosz-látomás, vakon.

           Álom és ébrenlét határán
           téged is megragad a kép:
           Az élet él az élet árán –
           s ez csudajó és mindig szép.

Szedjétek fel a trófeákat.
A kukoricás még terem,
az égi cár, az Isten fáradt,
s bosszút se áll az emberen.

           Álom és ébrenlét határán
           téged is megragad a kép:
           Az élet él az élet árán –
           s ez csudajó és mindig szép.