Marno János

Őszi reggel

Kávét főzöl a lánynak. Ebbe az
őszbe még belevakulsz. Leülsz. És leesel
a székről a ragacsos konyhakőre, mely
szemre úgyszólván ragyog. Elálmosodsz. El-
mosódnak szavak a fejedben, ki mondja épp
ezt vagy azt, meg nem mondod éppen, többen szinte
fuldokolva szólnak. Zihálnak, mint te
az ágyjelenetben. A kő teszi-e,
hogy általad is egyre több a zárlat, ráz a
hajszárító, a hűtő, a rezsólap, mezítláb
vagy, innod a főzetből kész öngyilkosság
volna. A lány keze a béka segge alatt.

A kés és a hosszú

A késés a hosszú élet titka. Leg-
alábbis ilyesmi hiszemben nyomtad vagy tíz
éven keresztül kutya bajokkal az ágyat.
Lógtál vidéki félálomban. Néha seg-
gedbe szúrtak, olajban, kristályban kaptad
az égszert, lábujjad körmével pattogtattad
az üdvözlet tárgyú festményt. Untad magad.
Ennek megvan épp negyvennégy éve.
Mária vörös, az angyal kékesszürke,
s a madár mintha mutatóujján ülne.
A begyén. Neked meg beszakadásig nőtt meg
a körmöd. Nem fogtál kést még úgy öt évig.

Ászok

Ragyog az őszi nap, száztíz egy
üveg Soproni ászok. A mogyorót két
marékkal eszed, igyon a fiú is, németül
tanul, gyalog jött meg az imént egy szomszéd
falusi búcsúból. Fogadna veled, hogy amint
teljesen felnőtt, milliárdot fog nyerni a lottón.
Kaszálni fog. Elhiszed, mondod, a versírás
is abszolút lutri, és most ledőlsz egy fél
órára a sörtől, és nézed, hogy ferdül az ab-
lakban a nap. S téged e hűlő világossággal
néznek az ősök a falról. Hülye egy társaság,
de hülye vevő is akadhat rájuk a piacon.

Kutya álmok

Kutya bőrben vagy, nem kell hozzá
tükör. Pénz után szaglászol, magad körül,
mint a macska. Vagy is épp annyira könnyű,
de bunda nélkül, ki ekként csakis a könnyét
(ha nem a puszta bőrét) hullathatja.
Beljebb (vagy kijjebb) most nem térnél. Nemes ha-
ragod nem ragadozhat té s tova;
nem ugrasz torokra a Vérmezőn át-
kelvén. Rohansz unottan le az éjszakába,
fel a Várfokon az Ostrom felé, sétád
mielőbb le legyen tudva. Eszed bemártva
olcsó szívügyekbe. S még ágyba térni a dráma.