Mezei András

Vedd őket, Uram…

… akik arcuk verejtékével
keresik kenyerüket meg – Éva bűne miatt,
e milliárdokat ne űzd vissza, Uram,
a Paradicsomba, mert jó a munka.
Betölti az űrt, mit Te adtál.
A tétlenség iszonyatánál jobb a robot
mint csendőr, mert az ember vagy öli magát
droggal, vagy önmaga öl.

Vedd őket, Uram, és adj az embernek
mesét, nyugalmat, adj a kezének
dolgot, Istenem, mert fél, szűköl benn,
s hogy milyen vérszomjas, ha retteg, ismerem.

A kuka fedele alá tedd a maradék kenyeret,
hogy aki ott kutat, találja meg.
Ki gyümölcsfájának fölső ágain a termést
meghagyja, s a bibliabeli parancsra
maradékát adja a szegénynek, vedd a gazdától,
Uram, jelképesen, mert lentről nézve az alma
kitakarja a hajnalcsillagot annak, ki éhes,
ott fönn a szeretet ragyog.

És annak alatta, mit zálogba vettek tőle,
éjszakára add vissza köntösét a szegénynek.
Tagjai meg ne gémberedjenek.
Álma bele ne fagyjon. Jól alhasson a kövön,

mely párnája. Feje le ne koppanjon. És addig is,
amíg fölébred majd, lajtorját állítva álmában,
a magasságon túl találjon támaszt, mert
jaj a kegyetleneknek.

Nem tapintják, nem látják,
mi egy-egy köntösnyi hiány, adósság.
Legalább éjszakára takard be a Te fiadat,
mert az ő meztelensége teremtésed
begyógyíthatatlan fekélye, Uram,
halld meg könyörgésemet. Könyörgésüket.