Oláh András

a színek mind vakok

istenem jaj elhagyott
lopott tőlem csillagot

gyászéneket sír a lant
– kígyó átka megfogant –

tolvajt űzök kurgatok
keresztfán nőtt csillagot

parázs szemem föltekint
a keselyű ott kering

most már mindegy: hallgatok
– itt a színek mind vakok