Kedves Margit!

 

Olvasom, olvasgatom a lapot (lapod) – így, interneten, mert „papíron” nem jutok hozzá, és Kontra Feri novelláskötetéről is találok írást. Nagyszerű a szöveg, csupán egy ponton nem értek vele egyet:

„Vagy vegyük a kötet egyik legfigyelemreméltóbb darabját, A mi macskánk megdöglött-et, amely úgy indul, hogy »Elkezdődik egy történet…«. Itt mindvégig egy markáns gondolatmenet jelenléte feszegeti a novella kereteit, az mégsem esik szét, mert a mulattató gegek szívszorító igazságot fejeznek ki a marketemberről: »mit kell ahhoz tennie, hogy egy konkrét személynek éppúgy felhívja a figyelmét mondandójára, mint a többieknek, akik vásárolnak. Hogyan kellene azt érzékletesen elmesélni, hogy a hatalmas önkiszolgáló a fogyasztás kultuszának laktanyája, vagy durvábban: haláltábora, ahova ráadásul mindenki önként tér be, és kifelé tartva a pénztárosnők szemében ott feketedik a horogkereszt, az ellenőrző kapun senki sem juthat át élve, a parkolóban ott hever egy törzsnyi megcsonkított indián.«”

Hát dehogyis gegekről, dehogyis marketemberekről szólnak ezek a történetek: éppen Kontra Feri az az egy és egyetlen, aki a tíz éve tartó délszláv testvérháború minden rezzenését ismeri, ő az egyetlen, aki erről – minden történelmi distancia nélkül, vállalva a jelent! – hitelesen és teljes szépirodalmi vértezetben ír – immár tizedik, tizenegyedik könyvében!

Lehet, hogy a történéseken kívül élő olvasó számára egy-egy története Csáth- vagy Kosztolányi-ízű, általános értelmű és vonatkozású, de nem így van – a legbanálisabb gegszerűség nála a valóságos tragédia őszinte átélése, vagy – mint éppen a címadó novella esetében – egy újsághír szépírói „fölturbózása”, ami mondjuk Mikszáth óta nem idegen a magyar irodalomban, bár idősebb elődjei is vannak…

Mondom a lényeget: Kontra Feri „gegjei” olyannyira mélyen megélt intim és kollektív drámák, amelyeknek megfogalmazása – őutána, itt, a Vajdaságban – véleményem szerint nem várható. S persze szócséplés lenne az egész, ha nem Kontra Feri volna a vajdasági prózaírás olyan oszlopa, amelyre a nyelvünket beszélőknek oda kellene figyelniük! Természetesen mindenkinek szíve joga úgy olvasni a történetet, ahogy neki tetszik – az említett novellát már más is értelmezte fekete humorú „geg”-ként.

És ne haragudj, hogy megosztom veled gondolataim – itt nincs kivel!

Üdvözöl:

Fekete J. József