Prágai Tamás

Távlat és fagyöngy

MÍNUSZ CELZIUSZ     a vizeken
felszín bőrösödik     a test-puha dombok
a kilöttyent sár is bronz-ezüst
páncéllá ridegül

ahogy a tej kifut
terjed árad     azután
átbukik     valami fagyos hőhatáron –

átlátsz a tükrön     a tócsák
üregében egyre vénebb
ebihal-Leviathán

 

AHOGY
a csontosujjú jég     józan akkordjaitól
az elalélt állatok megremegnek

csendes közönnyel nézzed

 

FÖL, EGYRE FÖL! a hegyre!
ahogy a tuskók     a domboldal-csuszkán
vonszolják magukat
a helyben-maradásért:

szálas makacs
növényerőfeszítés
ALÁSZÁLLNI KÖNNYEBB
az embernek egyedül Eurüdiké
üvegpohárban a szőlő
letisztult emlékeibe

meggyökerezni nehéz
a világban     emberi végtagokkal

 

PRÉSHÁZNYI PRÉS     a mozdulatlan
tölgyfa házfalak
időtlen kád     szobányi hallgatás
csavarok     dézsányi űrök között

megnevezésre várnak a dolgok
hátra ne nézz
ha nem akarsz szétrepedezni