Szepesi Attila
E.
P.-nek, gombamód
Ötven az
Esterházy is? (Engem a Belzebub elvisz…)
Jöszte, dicsérni elő: guzlica,
lant, hegedő.
Félre csiperke, galóca! Pengjen olümposzi óda…
Zdraszty! Ciao! Üdv! Evoé! – állok
a Mester elé.
*
Esterházy is
ötven… Dünnyögök északi ködben:
Mennyi
az annyi, ha félszáz? Égtájak szele tépáz.
Szólni e nagybecsü úrhoz, illik-e ujjam a húrhoz?
Tán ahogy alkonyi lomb közt csóka a
tünde rigók közt…
*
2000: ötven a
Mester! Méltón zengje ma Ecker-
mann (János): No, derék, itt se
szalajt a kerék!
Gyűljék, megkoszorúzva, Moličre-féle pöróza:
roman
és novellette. (Félszázig, ha lehet…)
*
Ötven az
Esterházy? Illene néki találni
– messzi Galánta helyett – pontos
előneveket.
Mondjuk: al- s felgebrai, aztán: zöld-gyepi, vagy tán:
szócsűrő-csavari,
ottliki és hrabali.
*
Ötven az Esterházy ma: szóljon az óda s a halk
ima.
(Németül: Ode, Gebet…) Csősz ne uszítsa ebét!
Most, Hatvan fele futva, tőlem e dalra futja:
kerge lator kenyere tambura és nyenyere.