Három bizarr történet

Avar krónika

A szilaj avar harcosok a Duna középső folyásánál kora tavasszal szokták felszedni a sátorfájukat. Eleinte poroszkálva portyáznak, és közben mokánykodnak: lovaikat legeltetik, a falvakat felégetik, a papokat felnégyelik, a menyecskéket teherbe ejtik.

Amikor nyugat felé nyomulva Vindobona (quae vulgariter Bécs dicitur) közelébe érnek, megpihennek, motyójukból elemózsiáznak, rikkantgatnak. A nyeregkápára felkapaszkodott hajadonokat letaszítják, a kacabajkákat panyókára vetik, a tarsolylemezeket kifényesítik, a lovakat lecsutakolják, a számszeríjakat felajzzák.

Így készülnek tőrbe csalni a békétlenkedő bajorokat. Helyettük azonban mindig mogorva, vértes frankok érkeznek Sigmaringen felől. Nagy sietve megütköznek: a vértes frankok lekaszabolják őket mind egy szálig. Írmagjukat sem hagyják meg hírmondónak. Az avar harcosoknak ilyenkor még arra sem marad idejük, hogy isteneikhez kiáltozzanak. A mogorva frankok a lekaszabolt tetemeket forró szurokba hempergetik, és máglyákon elégetik. Autópályákat burkolnak velük mind a mai napig.

Vándor, sietős vándor, ki suhanó, fekete Mercedesszel erre jársz, vidd hírül az ecilburgiaknak: zajtalan száguldás közben te is hallottad egy pillanatig, ahogy jajonganak az autópályák alatt. A szilaj avar harcosok.

Bálnák a Balatonban

Közép-Európa legnagyobb tavában mindig is bálnák hasították a hullámokat, csak ezek kisebb bálnák voltak, mint a szabványbálnák.

Éppen ezért, és ebből kifolyólag, a balatoni bálnákat csak Közép-Európában nevezték bálnáknak, nyugat-európai nyelveken más nevekkel illették eme tengeri emlősöket. A nyugat-európai balneológusok (ajjaj!) véleménye, mondhatnánk, se nem osztott, se nem szorzott: Közép-Európában ugyanis csak a bennszülött balneológusok véleménye szorzott: ők mondták meg, hogy mikor bálna a bálna.

Az csak természetes, hogy a balatoni bálnák másképp ficánkolnak, mint a mélytengeri bálnák, ezért közép-európaiak, ezért alliterálnak.

Egy ideje persze a balatoni bálna is veszélyeztetett, kihalásra ítélt fajta. (Lásd: balatoni kecskekörmök.)

A balatoni bálna e század harmincas éveiben a fejétől a farkáig még négy méter volt, s csak a farkától a fejéig volt három és fél méter. (Ma már nem tartjuk mérvadónak Karinthy Frigyes eme mérését.)

Ma ugyanis a balatoni bálna a farkától a fejéig három és fél méter, a fejétől a farkáig viszont mindenkor az éppen érvényes nyugati kamatlábak függvénye.

De mégis bálna a bálna, ha mérőeszközeink időnként cserben hagynak is bennünket, ha kisebb is, mint mélytengeri rokona.

Mégis bálna, és mégis a miénk.

 A párnagyilkosok

A párnagyilkosok a gyöngyfűzőkkel, a gombkötőkkel és a képírókkal tartoznak egy céhbe. De csak Európában.

A párnagyilkosok semmiképpen sem említhetők a borostyángyilkosokkal egy napon, mert a borostyángyilkosok kizárólag latin országokban működnek. Leggyakrabban éjjelente osonnak nesztelenül az ismertebb zarándokutak mentén. Tevékenységüket az útikönyvek nem tárgyalják. Megbízható ítélőképességű megfigyelők szerint általában rövid fűrésszel, olykor azonban pattintott kőkéssel hódolnak szenvedélyüknek. Villámgyorsan megkeresik az útszéli fákra felfutó borostyánok szárát, és ügyes mozdulatokkal kegyetlenül átvágják, majd tettük elkövetése után elinalnak. Értesüléseink szerint előfordul olyan eset is, amikor az alantas vágyaktól fűtött borostyángyilkos megvárja, amíg az elmetszett törzsű borostyán levelei fonnyadni kezdenek.

Ezzel szemben a párnagyilkosok nem gyilkolnak gátlástalanul, mert csupán a hengerpárnákat tekerik meg vidéki francia szállodákban, többnyire holdfényes éjjeleken, de csakis akkor, ha a tulajdonos magános, molett nő, aki már túlesett az első kozmetikai műtéten. Ezekre, mondhatni, rájár a rúd. A párnagyilkosok a szabvány alakú párnáknak megkegyelmeznek, huzatukból nem vetkőztetik ki őket, és a pihéket nem szórják szét falusi fogadókban. A párnagyilkosok gondosan titkolt szenvedélyük rendszeres kielégítése előtt általában képírók voltak, ezért tartoznak egy céhbe velük.

Hogy a gombkötőkhöz és a gyöngyfűzőkhöz milyen kapcsolat fűzi őket, erre még nem tudunk megnyugtató módon válaszolni a tudomány mai állása mellett.

 

Czigány Lóránt