Kell a jó könyv

És találunk-e különbet a Bibliánál? Koronként újrafogalmazzuk, majd – miként a hajdani vulgatákat – széles körben terjesztjük, hogy mindenkihez eljusson az Ige. Kiváltképpen szívünkön viseljük gyermekeink pallérozását. Így emlékezik meg például egy kifestőkönyv névtelenségbe burkolódzó tanítómestere – kivonatosan – a legkisebbek előtt Noé históriájáról:

„Az Úr beszélt tervéről Noénak. Elmondta, hogy unja az emberek ármánykodását, önzését és kapzsiságát. Hitetlenségük és szófogadatlanságuk pedig egyébként is az önemésztéshez vezet. Mint az alkohol, szex és kábítószer. Így hát nincs sok értelme szponzorálni őket. Noé nem akart vitatkozni az Úrral. Bár kedve is lett volna, és érvei is voltak még. Az Úr biztos akart lenni a dolgában, ezért parancsba adta az akaratát. Noé számba vette a hajózó létszámot, az utasok helyszükségletét, némi sétára is tervezett egy fedélzeti szakaszt. Felmérte az özönvizet kísérő vihar várható nagyságát. Ennek megfelelően tervezte meg a bárka tartószerkezeteit és vitorlázatát. Felderítette a hosszú időre szükséges élelem forrásait, számolva az elképzelhető beszerzési nehézségekkel is. A bárkaépítés rengeteg fáradsággal és sok forgáccsal járt. Szerencsére nagy és széles telket vett annak idején, így a ház mellett az udvaron elfért a bárka is. A szomszédok csodájára jártak az épülő járgánynak. Életükben nem láttak még ilyet. Volt, aki azt tanácsolta, hogy ne szögekkel rögzítse a vitorlarudat. A sok esőtől megrozsdásodik a szög, eltörik, s a vitorlarúd a fejére esik majd. Mások tippet adtak, hogy kiről nevezze el a hajót. A falu történelmének valamennyi híres alakját javasolták keresztapának.

Noénak szerencsére idejében eszébe jutott, hogy a tárgyakat éppúgy menteni kell, mint az élőlényeket. Tű, kés, olló, hálózsák és kisszék nélkül éppúgy lehetetlen túlélni az özönvizet, mint búza, saláta, szalonna, sör és mogyoróvaj nélkül. Elkülönítette a spájzot az istállótól. Alig hogy kész lett, esni kezdett. Mintha az égben arra a jelre vártak volna, hogy leporolja a nadrágját. Minden állat helyet kapott Noé bárkáján. A teheneket és a kecskéket a hálószoba mellett helyezte el Noé, hogy reggel ne kelljen messze menni a tejért. A szomszédok döbbenten nézték, hogy az ő háziállataikat is elhajtják Noé fiai. Szólni azonban nem tudtak már, mert az emelkedő víz a szájukig ért. A tengerek kiléptek a szárazföldre. Először csak a hegyek lábát borította be, majd egyre feljebb emelkedett a vízszint.

Egyszer csak megmozdult a víz a bárka mellett. Egy delfin feje bukkant ki a vízből. Rámosolygott a bárka utasaira. Ez biztató volt a jövőre nézve. Egy reggel hatalmas ütközés rázkódtatta meg a hajót. Recsegett, ropogott, jajveszékelt az ereszték. Hegynek ütköztek. Semmilyen útbaigazító tábla nem volt kitéve, így Noé sem tudhatta, hová jutott. Úgy látszik, az emberi tapasztalás és az égi intelem néha egybecseng. A galambügy után az Úr szólt Noénak, hogy partra szállhat. A bárkából kiugráló emlősök mohón vetették magukat a friss fűre, a ragadozók pedig a mohó növényevőkre. Visszatértek a régi szép idők, minden olyan volt, ahogyan emlékeikben élt. Az öreg Noé szerencsére felvitte a bárkára a szerszámkészletét, mert azt vallotta, hogy jó munkához jó szerszám kell. Ezek birtokában viszonylag gyorsan haladt a sorház építése. Az új házban négy lakás volt, hogy az idős szülők és mindhárom gyerek nyugodt körülmények között kezdhesse az új életet.

Hosszasan értelmezték az Úr azon kijelentését, hogy »Sokasodjatok! Szaporodjatok!« Mivel a vízözön után egyetlen emberként maradtak a Földön, küldetésnek tekintették az emberi faj fenntartását. A módozatokat hosszasan megbeszélték este a lámpafénynél, majd tettekkel is bizonyították elszántságukat. Abban az időben még nem volt olyan kibékíthetetlen ellentét a macska és a kutya, a bolha és az elefánt, a róka és a tyúk, a kecske és a béka között. A barátságok kézzelfogható jeleként keverék állatok, új fajták is keletkeztek. Gyarapítván az állatok sokféleségéről szőtt legendát. Az özönvíz alatt a bárkán töltött napok az állatokban is mély nyomot hagytak. Az emberrel való összezártságban vadállatból kezes bárány lett és fordítva. A kutya például ekkor alakult ki a megszelídült farkasból. A bolhából pedig, aki az ember játszótársa volt, ekkor lett vérengző fenevad. Az égbolton csodálatos szivárvány ívelt át. Az Úr így adta Noé tudtára, hogy elfogadta az áldozatot. Azt is megígérte, hogy többé nem fog özönvízzel az emberek életére törni.”

Egyéb módozatokról sajnos hallgatott. (Anno Kiadó – év, hely, eredeti kiadás, fordító, szerkesztő és ár megjelölése nélkül ISBN 963 9066 25 7.)

 

Sneé Péter