Szervác József

Lesz még

Föltámadunk majd, persze, föltámadunk,
ha ugyanarra is, ha ugyanerre, lesznek
szép ükeink, jó földjeink bár
más nyelven ellik a búzát –

(egymást hazátlan csillagok)

Föltámadunk majd, szép lesz, szépek
leszünk magunk is, hozsannáznak
barátságos barátink: más köz-
föltámadottak, dicsőség napi áron –

(kegyelmet kenyerünknek)

Föltámadunk majd, mert föltámadni
kötelmünk, igazolásért állunk
sort: billogért, elaggott
prófétáink mustrálnak belga tükör mögül –

(védőoltást és vízumot haza)

Föltámadunk majd, ránk ismernek az utcák,
kapuk megsüvegelnek, s ha holmi új kolónusok
orcátlan bévül hagynák a kulcsot, nem
tárgyalunk velük: lesz még emberi arcunk –

(kívül velünk a levegőég is)

*

Lejárt rég: magunkat földhöz csapni,
öklünk harapni, rúgni, akárki bóklász
fölnőtt hatalmasságra, gáncsolni
szekrény-, asztallábat, köpödni,
inget, hajat cibálni, mutogatni
szamárfület, fityiszt –
                                de játszani!

ADJ KIRÁLY KATONÁT
ADJ KIRÁLY ELLENSÉGET
ADJ KIRÁLY BAKASÍROKAT

ELÉBB EGY TALPALATNYIT
LEGYEN MIÉRT ELESNÜNK

*

Föltámadunk majd, mert lesz föltámadás,
mert megint minket tol előre az Isten,
föltámadok, ma még akad hová elesnem,
ma még mondhatják: ne szólj, ne hallj, ne láss –

(föltámadunk: Ő tervelte el: itt.
Ránk hagyja addig összes bűneit.)