Tornai József

Teremtett és nem-teremtett

(Menyhal)

Cikázó menyhalacska vagy:
ha már ívtunk a part alatt,
el is felejtlek hirtelen,
s várlak újra a vizeken.

(Barkák)

Itt kint tisztán, némán, rejtve
te lehetsz a barkák lelke.
Zúgott a szél fönn a fákon,
hívott át a Nagy-turjánon.

(Hold-kehely)

Kínod alján a véres szépség
ajándékát, a fény-kísértést
idd ki, amíg csak szád lehel,
amíg a szívem hold-kehely.

(Lepke)

Zöld szemű asszony-lepke volt,
verte szárnya az ablakot.
Meghalt végül, de üdvözült:
velem van mindig, mindenütt.

(Bor)

Helyetted inni este bort,
érezni, hogy gyökig hatolt
s lekörmölni azt a verset,
amit mámorod teremtett.

(Kék kóró)

Ha a mindenséget imádod,
veled nyílnak ki a virágok.
Kék kóró a kocsiút mellett
hirdeti a minden-szerelmet.

(Nap)

Idő-kezdeti varázs-nap:
beszélteti a hű fákat,
szemtől dülledő tőkéket,
Brahmáját földnek és égnek.

(Vörösfenyő)

Káprázatban, mély álomban
vörösfenyő lelke voltam:
mától létemre vigyáz a
növényi lét mennyországa.

(Hársak)

Éjjel a szívbeli hársak
bömbölő széllel csatáztak,
míg a szél is kimerült, de
táltos-álmaim letörte.

(Bagoly)

Nem akar jönni a halott,
csak a véres sugallatok,
csak egy-egy éjféli bagoly
sivít rekedten valahol.

(Világ-tanya)

Kiskoromtól mindmáiglan
sebesülten kódorogtam
végig a világ-tanyán
s nem kötöztél be, anyám.

(Sün)

Nem sejtette, hogy ott vagyok,
én láttam: vén sün mocorog
az esti, nyári kertben,
s fügével megetettem.

(Rozskenyér)

„Isten, kit a… lángesze föl nem ér”,
a bölcs, mint egy darab rozskenyér:
nem szárad ki, még mielőtt
megennék a rossz temetők.

(Katicabogár)

Ó piros, ó pöttyös, ó mennyei ár:
Balatonban sok katicabogár!
Ó ételünkben, ó a szánkban is,
és dobált, szörny-rovar, a víz.

(Üregi nyulak)

Gyors üregi nyulak,
ha jön az alkonyat,
fehér farkukkal világítva
fölrakétáznak a Tejútra.

(Jég)

Jeget kell úgy széjjelverni,
ahogy vak, sötét szerelmi
tébolyt, vágyat, véri álmot,
s azt hinni: törik varázsod.

(Kiscica-fej)

Kiscica-fej a kapurácsban:
hajnali órában találtam.
Segítettem a nyávogón,
hátha ő lesz szabaditóm?

(Vitorlás)

Vitorlás a hullámokon:
büszkén hordott a Balaton.
Kifutottunk a partra,
s a tó hatalmas száját nyalta.

(Én)

Ha megszemélyesíted,
magaddá teszed istent,
s millió lény-alakban
ujjongsz: én én maradtam!

(Halál)

Ideg-szétszaggatás: halál,
itt fagy bennem már a halál,
forgok, rikácsolom: halál!
Elvesz magamtól a halál.

(Cinke)

Cinke, te cinke, te kicsi cinke,
ne az üres etetőbe süvíts be!
Viszek neked szélporzott havon át
napraforgómagot, szalonnát.