Bihari Sándor

Feketerigó

Berepül a feketerigó a levegős és
        napfényes bokorba,
mely az udvaron olyan lesz hirtelen, mintha
        egy kalitka volna,

azután ágról ágra vígan föl és le röpköd;
        látszik, tárva-nyitva
az égig, ahogy kiszáll, füttyög s beszáll újra,
        e tündér kalitka.

Az arany reggelben

Az ablakomba hajolnak a leveles ágak,
míg én szavakat hívok a szavakhoz,
és rigók ugrálnak az ágakon, a versembe látnak,
s némelyik a szavakhoz szavakat hoz.

Ó, világ, kívül a szent idő, s mi dolgozunk itt,
az arany reggelben jövőt csinálunk;
rossz hírekkel és vészjelekkel eltelve csurdig,
csupa hitet és reményt kiabálunk.

Nemes Nagy Ágnes

Költő volt, asszony; okos és szép, s hogy
ragyogtatta benne egyik a másikat! Amíg
egy asztalnál ültem vele, s lenn
a Balaton tükrözte a nyarat, s hogy létezünk.
Terítve volt az asztal szellemével is,
sugárzott vele együtt. A gondolatot
kibontotta és megmetszette, akár a
kertész a fákat. Jó volt vele a világ.
Nem múlik el az asztal, az asztala;
terítve kristályokkal, pontos verseivel
és esszéi röntgenképeivel. Mint üveg,
az idó körülállja falaival. A levegő
fölfénylik tőle és vele, sokszorozza
sejtektől sejtekig a szó tündökletét.