Lackfi János

Hiányzó számjegyek

                                                                                              Gérecz Attila emléke

Mit mondhat a helyszínelő, ha rendőr,
ha orvos (a tetejébe egyik se vagyok), annyit,
hogy itt ugrott, s hogy miként feszítette ki
a rácsot, számítgathatnám az esés szögét
a sodrást belekalkulálva, a partraérés
valószínű helyét, a töltények madárhangú
veszélyes pittyegését, követve
a menekülés vérnyomszerű, festékcsurgatásféle
szabálytalan vonalát? Találgatok,
bele-beledöföm szuronyomat a rakáson
heverő idő szénakazlába, jajszót nem hallok,
elfojtja az önuralom vagy a széna-párna,
csak a vér árulkodik a kihúzott vason.
Mi mondható arról, akit bezártak?
Arról, aki kiszabadult? Az ilyentől
tart mindenki, be nem szívesen fogadja.
Nekem is megvan a télen meleg lakásom, a
családom, a féltenivalóm. De hadd dideregjek
néha legalább kinn, hol üvegköpenyben
katonák hevernek az utcán, bakancsom alatt
páncéljuk reccsen. Egytől tízig számolgatok,
mint lépteit a rab, kettő, három, négy,
meg hét és nyolc, hova lett a többi?

Légszennyezés

                                                                                              Báger Gusztávnak

A beeső fénysugár láttán döbbenünk meg
mi mindent beszippant a levegővel az ember
a borda-kalickát fogságot jól tűrő
kisebb testű madarak
csízek cinkék pintyek verebek
könnyűszerrel belélegezhetőek
egyet-kettőt ha sípol mellkasunk
varjak rigók vagy mátyásmadarak
némi károgás hörgés
árán még szintén észrevétlenül
tűnnek el orrlikunkban
s csak a magaslaton vagy vízpartokon
letüdőzött ragadozó madarak
héják gólyák gémek kondorkeselyűk
karistolják ormótlan
csőrükkel-karmaikkal
végig a nyilalló légutakat