Déri Balázs

Az alexandriai könyvtáros

Ifjú barátom, szólt Epignómidés,
a szép sorok és fürtök szerelmese,
ha mintát keresel magadnak, igazi hagyományt,
akkor Parmenaiast ajánlom. Vagy
olvasd inkább a parosi Nikiadés
epigrammagyűjteményét, az 56. olympias idejéből!
Hűvös, fegyelmezett, mondhatnám: kimért költészet,
klasszikusnak tartja a filológusi közmegegyezés.
A mesterséget senki nem tanítja jobban:
nála helyén van minden sormetszet,
és soha nem hágja át a hidak törvényeit.
De valamit nem taníthat meg:
ahogyan a július végi éjszakában
a szép fürtökbe túrsz,
és a sós víz átcsap a sétányra,
költészetté hűtve a lelkesedést –
mondta Epignómidés, a könyvtáros,
félig keresztény, félig a klasszikusok barátja.

Aranykor

                                                                       Zsófinak

Mert nyakadon a kezdet és vég járma,
vágysz súlytalan, nem-mozduló jelent,
nem lenni kint, se bent, se fönt, se lent,
erők terébe vektorként bezárva;

vagy mert hiszed: csak néma, vaksi lárva
az itt-lét, valóbb létezést jelent
az átváltozás, hol fényben kereng
és hangok közt a lélek-lepke szárnya –

A fény s hang onnan jön, s az Odaát
itt már belső tered, és eredők
közt próbálja a lélek önmagát;

s hogy ne veszítsd el, mint hajdan a föld
vérző barázdákban aranykorát,
nehogy fölsértsd a teremtett időt!