Marsall László

Esélytelenek és szerencsétlenek

(Intelem)

Hülyül és ugrat
a tűz-karikás rosseb
pusztulj már! marha!

Jönnek a here-
facsaró jajos idők
lepökött baljós

Ember – munka nincs
kalapáld ki balféked!
Senki vagy – Lúdvérc!

(Idill)

Nyári pöszögés
„Egerek és emberek”
hol a vadvizem?

hol a levegőm?
vakvezető kutyám – Bumm!
nem ugatsz? miért?

(Virágének)

Cecilia te
tündérke és villámlás
viszket a fültő

Szívdobogásos
fölriadások éberen
tüskés kerítés

kertel és karmoz
szemmelveréssel pezsdít
mégis földre dönt

Hirtelen megáll
tenyeremen toporog
szemem is viszket

mintha nem volna
mégis idelopakszik
tüsszent mosolyog

Otthontalan

Botlik lábában
elviselhetetlenül
józan együgyű

előítélet
befalazta mivel
csak hátra látó

Mögötte semmi
falon az őr árnyéka
gumibot-kolbász

zacskó tepertő
köbméternyi verejték
ködlik régi ház

Kétfelől duruzs
zagyva kontinentális
bikk-makk nyelvezet
Újra megbotlik
esik de fölrángatják
önmagából is

Nem tudja ki Ő
nem tudja hova-merre
ismeretlen táj

Tán Európa
„Wo bin ich? how do you do”
Hol vagyok otthon?

cseréptálkában
citera belsejében
mossák ruháját

„disszipatív Id”
visszafordíthatatlan
ökörnyál-esély

áramlás kerget
kis igazodásokra
szökni nincs hová

Nincs mód tanuljon
Nem irkába de sárba
írja életét