Bella István

Ezredvég

Hol a vizek úgy vérzenek,
mintha menstruálna a Föld,
tán azt súgva: még nem anyaföld.
Nem terhes, nem szül, nincs kerek,
megsimogatható kis hasa,
csak édes, szerelmes hajlata,
bejárhatatlan szigetek.
Akar-e egyszer gyereket?
Megfogan-e? Lesz-e gyerek?
Megtartja-e? Kinek, minek?!
Lesz-e anyánk, édesanya?

Egy dörrenés. És nincs hova.

Hatvan év

Mint aki rossz fát tett a tűzre.
Rajtakaptál hát, Istenem.
Köröttem hatvan év lángja, üszke.

Ígérem, többet nem teszem.

Az Ősök után

                                               Madách-parafrázis

Be van fejezve a nagy mű, igen.
Az alkotó forog. A mű pihen.