Kortárs

Kiss Irén

2 x 2

„Te most kihez beszélsz?” –
kérdezi a kíváncsi a
vacsora közepén –
„hozzám vagy istenemhez?”
(közben zavarában
sűrűn pislog szegény).
„Hozzád és istenedhez”
– felelném, de közben
torkomra fagy a szó,
mert ezt ki válaszolná:
én, vagy az Önvaló?

Önképzés

Pironkodom megint. Mindent
megtettem, amit nem
tehettem.
Megint alulmaradtam
az ellenem vívott
gigászi küzdelemben.

A Bíró megint ítél:
ezer null a javára!
Ha egyszer sikerülne,
a Föld belerendülne,
s volna belőle kára.

 

A várható kegyelem

Jaj, ne dicsőítsd meg a testemet,
mely a Földanya térde után vágyik,
s jóbarátja csimasznak és göröngynek,
hajnali fagynak és hosszú esőnek:
csak azt a mosolyt add meg nékem szépen,
amit régi háziasszonyok viseltek
selyemslafrokban, tüll hálósipkában,
az Örök Vőlegénynek felékszerezve –
mikor nyílott az ajtó, s koszorúját
lengetve közeledett az ágyukhoz
a Vőfély.