Szöllősi Zoltán
Tavaszt
álmodok
Tavaszt álmodok, igazit,
veszteglő sorsomnak jó szelet,
ami földemig igazít,
szerelemmel tölti ingemet.
Hulláma, hittem, hazavisz.
Dideregtető öblök, ölek –
Mi fűti szívemet ma is,
éjszakában izzó öklömet?
Engem megfogott a tenger,
volt sziréne századom tele.
Ötven év után még egyszer
fáradt bordám vajon bírja-e?
Képzelt világom megmarad.
Új ég, új föld, de Kárpátia –
Verseim kapuján hadak,
ti vonultok, mentek már haza.
Üzenetem
Papír fehér papír
íratlan tiszta lélek
ki hattyúszárnyra ír
üzenetem tinéktek
papírra haló ének
Ki hattyúszárnyra ír
ahol plakát és címke
hány fa néma fakír
őrölt csontja gerince
gondolj a gyönge nyírre
Hány fa néma fakír
napilap folyóirat
költő arcán a pír
sömörlik szégyen miatt
nem pedig mert bort ihat
Költő arcán a pír
országnyi erdők híja
nincs kenőcs drága ír
tavaszuk visszaírja
bohócarccal kibírja
Elégett gond
Buda
Ferencnek
Papír röpdös versemmel újra,
hamvába hull megint,
vasvillával parazsat túrva
marhacsont peng és peng
nyúlgerinc.
Fa ágával ágazik a csönd,
mint fekete, görcsös
vérerek,
alkonnyal hálózza be fönt
a lüktető eget.
Szemetet, gizgazt, égő lombot
vasvillával őrzök,
lángot, incselkedő koboldot,
futkosó kölykeit
az ördög.
Elégett gond s gondolat füstje
kormozza a Napot,
szívemben álmok menekültje,
aggszakállú legény
kuporog.