Ferenczes István

Fekete tél Triolettben

1

Tõzegfüstös kátránymezõk fölött
csapdosó hollók, bukott angyalok
cibálják szét az ólmozott ködöt,
tõzegfüstös kátránymezõk fölött
talán egy férfi áll, egy megtörött,
utolérték immár az ablakok,
tõzegfüstös kátránymezõk fölött,
csapdosó hollók, bukott angyalok.

2

Csapdosó hollók, bukott angyalok
cibálják szét az ólmozott ködöt,
feketén nézõ betört ablakok,
csapdosó hollók, bukott angyalok
tépik a férfit, ó, mily elhagyott,
õ sem fehér, csak sorsához kötött,
csapdosó hollók, bukott angyalok
cibálják szét, mint ólmozott ködöt.

3

Szétcibálják az ólmozott ködök
feketén nézõ betört ablakok
alatt a férfit, ki már elköszönt,
szétcibálják ólmozott ködök,
senkit várja a sok semmi között,
mint kit a hóhér fal elõtt hagyott,
szétcibálják az ólmozott ködök,
feketén nézõ betört ablakok.

4

Feketén nézõ betört ablakok
alatt a férfi, immár elköszönt
látomás, a tûzfal elõtt hagyott
vértócsában, betörött ablakok,
csapdosó hollók, bukott angyalok
álmodnak havat, tépik a ködöt,
alatta férfi áll, egy megtörött
s feketén nézõ betört ablakok.

5

Egy férfi áll alant, egy megtörött
látomás, tûzfal elõtt elhagyott,
mindentõl, mindenkitõl elköszönt,
egy férfi áll alant, egy megtörött,
tõzegfüstösen vár a sár fölött,
cibálják hollók, bukott angyalok
alant a férfit, akit egy megtörött
látomás a tûzfal elõtt hagyott...

6

Látom a tûzfal elõtt elhagyott,
mindentõl, mindenkitõl elköszönt
férfit, ki megõszült, mint egy halott
látomás a tûzfal elõtt hagyott
triolettben, fekete tél ragyog,
már csak álomban hull a hó-öröm,
a tûzfal elõtt látomást hagyott,
mindentõl, mindenkitõl elköszönt.

7

Mindentõl, mindenkitõl elköszönt
a férfi s megõszült, mint egy halott,
a tõzegfüstös kátránymezõk fölött
mindentõl, mindenkitõl elköszönt,
szétcibálták az ólmozott ködök,
egy triolettben feketén vacog,
mindentõl, mindenkitõl elköszönt
a férfi, s megõszült, mint egy halott.

8

A férfi megõszült, mint egy halott,
a tõzegfüstös kátránymezõk fölött
hollók cibálják, bukott angyalok
a férfit, megõszült, mint egy halott,
mint a triolett, nem fáj, nem sajog,
fekete tél van, borzalmas köd, csönd,
megõszült férfi, minden meghajolt
a tõzegfüstös kátránymezõk fölött.