|
Gergely Ágnes
Rondo capriccioso
1
Az ablakrés
Ahogy
a tompaszöggé táguló
ablakrésben egyszer megáll a hó
s a rézkilincs az éjszakai fényt
keresztbe fogja mint a dárdavég
mint madárszárny időtlen körbejár
ne mozdulj most az álom exponál
a haj kihull és rekedt a torok
megy a vonat de nincsen semmi ott
minden itt van a dárdavégnyi fényt
mozdulatlanul érzi majd a térd
ahogy a tompaszöggé táguló
ablakrésben egyszer megáll a hó
2
Mahler a templomban
Ahogy
a szobrot átjárja a Semmi
és mégsem válik semmivé a test
ráépült múltját nem lehet feledni
mint a hóesés oly tökéletes
ahogy a hosszú ablak rése lassan
ráélezi az éjszakai fényt
mely csigolyák közt dárdavég alakban
naponta újrakelti életét
a szobor előtt eltompulva térden
míg a távolban kapu nyikorog
az ablakrésben és a hóesésben
s a dárdavégben ő is érzi hogy
ráépült múltját nem lehet feledni
ahogy a szobrot átjárja a Semmi
3
Mahler álma
Valahol
mégis az országhatáron
föl-le jár az a mérgezetlen álom
lejár az óra csupa vágy az őrszem
intézkedése pontos és erőtlen
valahol mégis az országhatáron
föl-le jár az a mérgezetlen álom
4
Mahler léptei
Kongva
kilép. A régibe már
nem tudna visszamenni. Az ablak-
keret és a lépcsők közé valaki
belevert néhány vasszeget. A nagy
szegek látványa a térdére
fokozza le. És aztán leporolja.
De néha nem. Utcán sodródik,
söröskupát fog, mindegy, mit szólnak,
jawohl,
mein Schatz. Reggelire szalonna,
véreshurka, másik fogorvoshoz
fog járni, végigmegyen a várón,
a
perzsaszőnyegen – les nouveaux riches –,
zakózsebében névjegy, ott ül ő is.
5
Ne mozdulj
Ahogy
a tompaszöggé táguló
ablakrésben egyszer megáll a hó
minden itt van a dárdavégnyi fényt
mozdulatlanul érzi majd a térd
a haj kihull és rekedt a torok
megy a vonat de nincsen semmi ott
mint madárszárny időtlen körbejár
ne mozdulj most az álom exponál
s a rézkilincs az éjszakai fényt
keresztbe fogja mint a dárdavég
ahogy a tompaszöggé táguló
ablakrésben egyszer megáll a hó
