Kortárs

Zoltán Gábor

Helyébe szeretet

Próbára tette Adélt az út. Főleg a tájékozódóképességét tette próbára, meg az elszántságát, de még a türelmét is próbára tette. Amikor harmadszor tévedt el, akkor fogott gyanút: lehet, hogy akik útbaigazították, valójában félrevezették. Behajoltak az autó ablakán, és minél buzgóbban magyaráztak, annál nagyobb bizalmatlanságot keltettek benne. Ahogy az autójába hatoló bögölyöket elhessegette, úgy próbált a bizalmatlanságtól szintén megszabadulni. Kiűzhette a bögölyöket, fölhúzhatta az ablakokat, sőt még a bizalmatlan gondolatokat is visszaszoríthatta, csakhogy a bögölyök a mezőkön keltek ki, a rossz gondolatok pedig benne magában.

Lett a szélvédőn néhány véres folt: vaskos, nagy bögölyök kenődtek az üvegre. A kenetek tanúsága szerint előzőleg megszívták magukat az út mentén legelésző marhák vérével, bár az is lehet, hogy emberi vér piroslott a szeme előtt. A rossz gondolatok viszont nem találkozhattak a szélvédőhöz hasonlatos keménységgel, ezért azok nem kenődtek szét, nem hagytak foltot.

Adél azt tanulta, hogy az ilyen vér, ami parazitagyomorból kerül elő, nem képes már megalvadni. Össze van keveredve parazitaenzimekkel: arra valók, hogy gátolják az alvadást. Mert jól nézne ki szegény bögöly keményre alvadt embervérrel a hasában!

Adél azt tanulta, hogy arcvonások alapján ítélni nem szabad. Akinek alacsonyra sikeredett a homloka, igenis lehet intelligens, akinek kicsire, „ravasz pillantásúra” fejlődött a szeme, bizony lehet őszinte és becsületes, nem kevésbé, mint akinek nézését nyíltnak, egyenesnek mondják.

Ugyanakkor az, hogy testi nyavalyák kínozzák őket, olyan nyavalyák, amelyeket talán a környék egészségtelen klímája táplál, vagy az arrafelé követett szokások, olyan megérzés volt, amit meg sem próbált elhessegetni. Elhatározta, hogy nem enged semmiféle kínálásnak, nem eszik gyümölcsöt, és inni sem fog mást, csak a magával hozott palackozott vizet. (Mert miféle gyümölcsök lehetnek itt? Görbe, kusza ágú fák termései; a törzseken foltot vetnek a gombák, kérget repeszt a korai vénülés, göcsöt dagaszt a rák. És miféle vizek gyűlhetnek lenn a talajban? Keserűek, savanyúak, változatos módokon szennyezettek!) Nem evett, nem ivott, ezt be lehetett tartani, mert nem kínálta senki semmivel, ebben az évszakban errefelé úgy sincs már tavalyról eltett gyümölcs, és nem jelenik meg még az új. Az utak mentén látott kocsmák pedig egyáltalán nem vonzották.

A jelzőtáblák keveset segítettek, nemegyszer meg kellett állnia valamilyen kereszteződés után, melyet nem jelzett előre kiírás, hogy a térkép segítségével próbálja kiókumlálni, merrefele kéne továbbmennie.

Miért küldték el rossz irányba? Adél berzenkedett attól, hogy első benyomásainak engedve ítéljen és cselekedjen, nem akarta föltételezni, hogy meglátva ezt az idegen rendszámú autót, és benne az egyedül utazó fiatal nőt a fehér blúzával meg a hátsó ablakban vállfán lógó sötét kosztümjével, hogy látva mindezt, és még az arca vonásait is fölmérve mindnyájan arra a megállapításra jutottak, hogy bajjal jön: valakinek, egy idevalósinak hoz a fejére rosszat. Nem árt tehát eltéríteni egy kicsit. A betolakodót. Márpedig a látszat amellett szólt, hogy valami ilyesmi játszódik le minden egyes alkalommal, mikor segítőkészen útbaigazítják a rossz irányba, vagy mikor a környék utolsó töltőállomásánál benzin helyett dízelolajat eresztenek az autójába. Szerencséje volt, hogy észrevette, mielőtt megtelt a tank: ha elindul, a motor alighanem tönkremegy. Tizennyolc liternyi olaj volt a tartályában, amikor szólt, hogy álljanak le, tévedés történt, az ő autója benzines. Segítőkésznek mutatkoztak az emberek ebben az esetben is, ketten, akik az egyébként kis forgalmú benzinkútnál álltak, segítettek félregurítani a Fordot, műanyag csövet kerítettek, és ügyes mozdulatokkal egy árokba ürítették az olajat. Tiltakozhatott volna a környezetszennyezés ellen, kérhette volna, hogy hozzanak valami hordót, és abba csorgassák az üzemanyagot, de jobbnak látta, ha hallgat és mosolyog, végül pedig hálálkodik.

– Köszönöm a segítséget.

– Szívesen. Az utat tudja?

– Tudom. Van térképem.

– Egész normálisan beszél.

– Normálisan...? Köszönöm szépen!

– Normálisan beszél magyarul. Ahhoz képest, hogy külföldi.

– A szüleim magyarok.

– Magyarok? És visszaköltöznek?

– Csak én. Munkát kaptam.

– Az jó. Munkát... Mit dolgozik?

– Képviselek itt egy kisebb céget.

Neheztelt magára a rövid és kitérő válasz miatt. Különösen, amikor az ügyetlen faggatásokból, hogy „Csak nem a Coca-Cola?”, nem, és nem is a Pepsi képviselője, könnyedén sikerült kibontakoznia. Túl könnyen, ahhoz képest, hogy bár nem akart gyanakodni, mégis gyanakodott: megint úgy látta, mindenki az ő haladását akarja lassítani, az ő küldetését akadályozni. Nem mondott semmit, amivel elárulta volna, mit keres ezen a vidéken. Szakszerűen járt el és fegyelmezetten, mint egy igazi nyomozó. Más kérdés, hogy ha valóban gyanúsnak találták, ezzel a viselkedéssel csak erősíthette bennük a gyanakvást, hogy idegen érdekek képviselője ő, akinek ittlétéből bajuk származhat még.

Az autója működött, az incidens csak némi pénzébe és idejébe került. Lehet, sőt az a valószínű, hogy nem szándékosan csinálta a benzinkutas, hanem figyelmetlenségből vagy tudatlanságból, így győzködte magát. Nem fog rosszindulatot feltételezni, határozta el, azért se.

„A játék neve: akadályverseny!”, ezt gondolta Adél, amikor, már úti céljának közelében, a leágazást megtalálta, és anélkül, hogy leállt volna megkérdezni a kereszteződés közelében álldogáló asszonyokat, jó irányba tért-e, nekivágott az utolsó szakasznak.

Más kérdés, hogy mit jelent, ha gondosan ügyelünk rá, nehogy föltételezzünk bármi rosszat az embertársainkról, ám közben mégis bizalmatlanul kezeljük őket, távolságtartóan és óvatosan. Ebben az esetben a jóindulatú meggyőződés, miszerint ők jóindulatúak, valahogyan föl lett függesztve, mintegy ideiglenesen hatályon kívül lett helyezve. Adélnak be kellett látnia, hogy nemcsak mostani utazása, de egész alkalmaztatása is a bizalom hiányára épül.

Azt, hogy miképpen épülhet valami egy hiányra, nem gondolhatta végig, mert hirtelen fékeznie kellett. Az úttesten egy gyerek feküdt, mozdulatlanul. Két-három méterrel előtte állt meg az autó. Vérfolt nem volt az aszfalton, a kisfiún sebek nem látszottak. Körös-körül semmi mozgás. A falu legszélén állt, ahol a házfalak és az út között nem húzódtak kertek, és ha esetleg kapált vagy gyomlált valaki, csak láthatatlanul, a hátsó udvarokban tehette, de üldögélő, bámészkodó öregek sem mutatkoztak sehol.

Leállította a motort. A kiszállást nem siette el, várta, hogy történjék valami. Nem jött elő senki, se a nyílt országút, se a falu felől. A test mozdulatlanul az aszfalton – kerülje meg?

Kihúzta a slusszkulcsot, aztán halkan, a lehető leghalkabban, kinyitotta az ajtót.

A fiún tréningnadrág volt, meg egy trikó, felirattal, amelyről Adél azt gondolta: holland. Amikor fölé hajolt, a gyerek szeme fölnyílt, és nevetett, de mindjárt a szája is megnyílt, azzal is nevetett, a hiányos, fekete foltos fogaival meg a vörös krampusznyelvével. Adél szintén nevetett volna, hiszen örült, hogy a fiúnak kutya baja, de tudta, hogy ő most egy tréfa, egy beugratás áldozatának szerepébe csöppent, és mint ilyennek az a dolga, hogy bosszankodjon. A gyerek fölpattant, és átugrotta az árkot. A gazok között, az árokparton ott állt és röhögött még néhány kölyök.

Adél fenyegetően rájuk nézett. Kiabáláshoz nem érzett kedvet.

Az ajtó nyitva maradt, és máris beröpült egy bögöly.

Pár percet megint sikerült elvenniük tőle, ismerte el, és aztán eszébe jutott, hogy ha nem tartja magánál elővigyázatosan a slusszkulcsot, nem mászik-e be valamelyik kiskölyök, és nem köti-e el az autót, amíg ő kint van, a földön fekvőt bámulja.

Egy völgyben vitt az út, és a völgy végében, az utolsó falunál véget ért. Ezért volt ilyen csekély itt a forgalom, nem járt az úton más, csak akinek ezen a négy településen akadt dolga. Adél éppen oda, az utolsó faluba igyekezett. Ha újabb akadályt nem állítanak az útjába, hamarosan meg kellett érkeznie. A bögöly miatt most már nem akart megállni, ha rászállt a bőrére, elhessegette. „Nem lenne helyes azt gondolni, hogy miattam feküdt az a kis hülye az úttestre”, magyarázta magának. „Nyilván ez a játékuk. Szórakozás, maguk találták ki, és fejlesztették tökélyre. Ha az autós nem áll meg időben, akkor baj van. Ettől izgalmas a játék. De lehet, hogy ez nemcsak bátorsági, hanem ügyességi próba is, és a gyereknek az utolsó pillanatban föl szabad, föl kell ugrania. Amelyiknek nem sikerül, az ottmarad”, gondolta, „és ennek köszönhető, hogy ezek itt egytől egyig roppant ügyesek.”

Neheztelt magára az utóbbi föltételezésért. Meg az összes rosszhiszemű föltételezéséért.

Neheztelt, bár, gondolta, talán fölösleges neheztelnie. Ő ide ellenőrként jött, azért küldték, hogy bizonyosodjon meg róla, életben van-e egyáltalán az az ember, aki a hivatalos iratok szerint a völgy végében lévő kis községben lakik, és akinek a tengerentúlról minden hónapban pénzt utalnak át. Sok év munkájával érdemelte ki, hogy nyugdíjat folyósítsanak számára, függetlenül attól, hogy éppen hol él, a tengerentúlon-e, vagy visszaköltözik abba az országba, ahonnan elszármazott. Nemrég vonultak ki ebből meg a környező államokból a megszállók, akik nemcsak katonáikat állomásoztatták itt igen nagy számban, de eszméket és szokásokat is hoztak magukkal. Magukkal hozták, de nem ám azért, hogy megtartsák maguknak, hanem hogy a megszállt országokban meghonosítsák őket. Adél keveset tudott ezekről az eszmékről, nagyszülei, akik a megszállók miatt hagyták el annak idején az országot, és kerestek menedéket odaát, inkább a szokásokról meséltek. Azokról sem sokat. „Nem tisztelik az egyes embert”, ebben az állításban volt összefoglalható, amit tudott, meg abban, hogy „Nem tisztelik a magántulajdont”. A cég, amely Adélnak munkát ajánlott, arra kapott megbízást, nézzen utána, hogy a megszállók kivonulása után hazatért öregemberek, akik régi-új hazájukba utaltatják a nyugdíjukat, élnek-e, jól vannak-e. Adélnak elmondták, hogy tudomást szereztek néhány csalásról, sőt, úgy vannak értesülve, hogy előfordult már gyilkosság is. A hazatérőket behálózzák, kihasználják a honfitársaik, mert a havonta átutalt pénz, amely a tengerentúlon szerény vagy legföljebb tisztes megélhetést tesz lehetővé, ezekben az országokban kisebb vagyonnak számít, és azok ott képtelenek ellenállni a vagyon csábításának.

„Nem tisztelik a magántulajdont”, mondták Adélnak, „sajnos!, és ebből következik, hogy náluk nem számít bűnnek, ha valaki megcsapolja a biztosítót. Mi viszont nem akarjuk, hogy csalókhoz, tolvajokhoz és gyilkosokhoz kerüljön a tisztességes, kemény munkával szerzett pénz.” Adél nem mulasztotta el védelmébe venni a megszállás alól nemrégiben fölszabadult országok polgárait, „a katonák kimentek, de az idegen eszmék és a szokások ottmaradtak utánuk”, mondta. Helyeseltek neki, és elnézését kérték, amennyiben megsértették volna a nemzeti érzéseit.

„Nem sértődtem meg, csak tárgyilagos akartam lenni”, mondta. A feladat érdekli, és fontosnak tartja: „úgy érzem, azonosulni tudok vele”, mondta. Ennek a megbízói örültek, és megjegyezték, hogy Adél küldetésében nem az a legfontosabb, hogy jelentős összegek indokolatlan kiáramlását gátolja meg, hanem inkább hogy érvényesítsen egy eszmét: „a magántulajdon szentségének tiszteletét, mert úgy hisszük, anélkül nem létezhet az egyén szabadsága sem”.

A dombokon, kétoldalt, ritkás erdő húzódott. Olyasmi fák voltak, mint a ciprus, csak tömzsibbek és szabálytalanabbak. Adélnak kedve lett volna fölmászni, szétnézni a szerény magaslatról, meg heverészni egy kicsit a szürkészöld fűben. „De ez nem kirándulás.”

Óvatosan hajtott át a falvakon, lassan. Most már senki sem próbálta megállítani vagy akár csak a figyelmét magára vonni.

Mikorra elért a völgy végébe, erősen sötétedett. A falu kicsi volt. Templomuk sincs, állapította meg; vasárnaponként át kell menniük egy másik községbe a lakosoknak, ha istentiszteleten akarnak részt venni. Egyetlenegy utca, melyben a legnagyobb szám éppen azé a házé volt, amelyet keresett. Az erdő ott kezdődött, nem is a kert végében, hanem már magában a kertben. Öreg fák álltak, nagyrészt még kopasz ágakkal, mozdulatlanul. A kertben kerekes kút, mellette vályú. A vályún bádogvödör, a vödör mellett zománcos bögre. Adél megérezte, hogy szomjas, de nem engedélyezte magának, hogy belekortyoljon a bögrébe.

Kutyák jöttek. Csimbókos szőrűek, színük piszkosfehér, kávébarna, agyagsárga. Egyiknek a homlokán a szőrzetből kifordult mirigy duzzadozott, bár ugyanúgy lehetett óriásira dagadt kullancs. Másiknak a nyakánál nem volt szőre. Megsérülhetett egy korábbi tusakodásnál. A sötétszürke bőr jókora darabon kilátszott, kemény és fényes felület.

Körbevették. Nem ugattak, csak morogtak. Adél jobbnak látta megállni. A kezét sem mozdította.

– Nem ajánlom, hogy széjjeltépjetek – mondta. – Föl van jegyezve, hogy ide jöttem, erre a címre.

Ez blöff volt persze. Aztán kiabált, a ház irányába: – Jó estét!

Semmi mozgás odabent. Az egyik kutya fölkapaszkodott a vályúba, és ivott. Ami még nem jelentette azt, hogy Adél elindulhatott volna a ház felé, vagy vissza, az autójához; a többiek rajta tartották a szemüket.

Mozdulatlanul állni fárasztó volt. Fájt a nyaka.

Éhesek-e vajon? Blöffel etetni őket, az elég-e?

Kiabált, hangosabban. Erre a kutyák ugatni kezdtek, és megmutatták neki a fogukat.

– Ki az már? – Egy férfi kiabált a házból. Rekedt volt, de nem úgy, mint aki tegnap hűtötte meg magát.

– Jó estét – mondta Adél. – Németújváry úrhoz jöttem.

– Az vagyok.

– Emlékszik rám? Az apukámmal együtt tetszettek dolgozni Clevelandben.

– Emlékszem – préselte ki magából az ember, egy kis szünet után.

– Engem Évának hívnak – mondta Adél. – Évike.

– Emlékszem.

– Volt egy csúnya balesete.

– Nekem? – Az ember eltűnt az ablakból. Nemsokára kinyílt az ajtó. – Baleset? Mikor? – Az ajtóban állt, onnan kiáltott.

– Egy állványról zuhant le, ahol dolgozott. Én is jártam a kórházban, látogatni. Narancsot vittem.

– Aha. Narancsot.

– Hoztam megint valamit. Egy levelet hoztam.

 

Ezután minden gyorsan és könnyen ment. Az ember, aki Németújvárynak mondta magát, beengedte Adélt a házba. Odabenn sötét volt, egy televízió képernyője villogott. Az ember átvette a levelet, megsimogatta a bélyegeket, figyelmesen jártatta szemét a címzésen. Túl sötét volt hozzá, hogy olvasni lehessen. Hümmögött, miközben föltépte a borítékot.

Az angol nyelvű szöveg arra szólította fel a címzettet, hogy igazolja magát, mert kétségek támadtak a személyazonosságát illetően; „ne vegye tolakodásnak, de szükség van erre, és köszönjük az együttműködését”.

Az ember lámpát gyújtott, és úgy tett, mint aki olvas. Adél örült, hogy odabenn vannak, a házban, és kinn maradtak a kutyák.

– Jól lát?

– Jól.

Könyörtelennek kellett lennie. Kis szünet, és újabb kérdés:

– A levél tartalmát sikerült megértenie?

– Sikerült.

A Németújváry néven bemutatkozott férfi még nézegette a levelet. Adél látta, hogy hiába, nézheti akármeddig: ez az ember nem tud angolul.

– Amint olvashatta: választ várnak, Németújváry úr.

A beszélgetésekre nem készítette föl senki. Nem kapott forgatókönyveket, csak címeket; néhány adatot minden egyes személyről. Az adatok alapján rögtönzött.

Az ember összehajtogatta a papírt, és visszaerőltette a borítékba.

– Engem Németújvárynak hívnak. De Amerikában nem én éltem.

– Nem?

– Az a nagybátyám. Németújváry Sándor.

– Ó – mondta Adél, és jóindulatúan mosolygott –, értem. A nagybátyja. Szintén itt lakik, ugye?

– Nem lakik már – suttogta az ember rekedten.

Itt lehetett egy kis csendet tartani. Amíg csend van, ezt már kitapasztalta, nem állnak le a folyamatok, sőt jobban, célirányosabban haladnak előre, mintha kérdések és válaszok pattognának. Adél közben a következő látogatására gondolt. Hogy ott hogyan fogja kezdeni, merre fogja terelni majd a beszélgetést. Egy idős orvosnőhöz kell mennie, aki két és fél évvel ezelőtt települt haza. Az aktuális beszélgetés nem ígérkezett hosszúnak.

Nyújthatta volna, de minek?

– A nagybátyja, hogyha jól értem... elköltözött?

– Nem. Meghalt.

– Mikor?

– Fél éve.

Az ember belekezdett, hogy számot adjon a nagybátyja betegségéről és egyebekről, de Adél azt mondta, mennie kell, várják a városban. (Csak nem leragadni!) Sajnálkozott a szomorú eset miatt.

– És a szüleim – mondta –, ők is szomorúak lesznek, ha megtudják. Szerették a kedves nagybátyját. Hol van eltemetve? – kérdezte még. – Vinnék virágot a sírra.

Az ember őszintének látszott, amikor megnevezte a közeli várost mint nagybátyja végső nyughelyét. Adélnak nem volt feladata, hogy a csalónak fejére olvassa a bűnt. A televízió időnként magára vonta a tekintetét. Régi készülék volt, és valahogyan ismerős.

– Fél a kutyáktól? – kérdezte az ember.

– Tiszteletben tartom őket – mondta Adél. – Jobb a békesség.

– A postással komaságban vagyok. Az ajánlotta, hogy ideadja a nyugdíjat a kezembe. Csak néhány hónapig. Nem örökké.

– Értem – mondta Adél.

A szemekből valami vízszerű szivárgott. Keserűnek tűnt, vagy savanyúnak, mint az erek lenn a talajban. A kutyák sorra nyüszíteni kezdtek. Kitárt szájjal nyüszítettek, a lábuk remegett. Bentről, a házból nagy ívű, panaszos zenét eregetett a tévé.

– Csak néhány hónapig... Nem szeretném, tudja, nem szeretném, ha baja lenne belőle.

– Nem lesz – mondta Adél.

Az ember mind a két kezével egy-egy kutyája fülét vakarta, gyúrta.

– Ha egyszer megtámadja valami kutya, érti? Nem esik kétségbe. Ide, csak egyetlenegyet, de határozottan, ide üt, kezit csókolom. Látja? A karját fölemeli, föl, egészen magasra, aztán lecsap. Csak egyszer. De határozottan. Látja?

– Látom.

– A kutyagerinc jól törik. Jegyezze meg!

– Megjegyzem.

– Akkor jó. És a postás...?

– Éntőlem nem fogja megtudni a posta – biztosította Adél az embert. Nem kellett hazudnia: őrá csak annyi tartozott, hogy a Németújváry névre érkező nyugdíj folyósítását leállíttassa.

– A postás a komám. És jót akart.

– Értem.

Már az autóban ült, amikor rájött, hogy fekete-fehér volt az a tévé a szobában. Régen, kicsi gyerek korában nézett utoljára ilyet. Éhes volt és szomjas. Alig várta, hogy valami városhoz érjen, ahol megszállhat és vacsorázhat. És ahol laptopján megfogalmazza és útjára bocsátja a jelentést A. F. Nemetujvary ügyében.

Mindehhez először is végig kell menni a völgyön, a három falun. Eltervezte, hogy ha megint ott lesz az úttesten egy gyerek, most nem sieti el a fékezést. Nyugodt volt. Bízott mozdulatainak gyorsaságában és pontosságában, meg az autójában. Ráhajt, a lehető legközelebb. Majd szépen fölugrik az a kis szaros. Aztán jöhet a szálloda, és ha van a szállodában étterem, akkor egy gyors és egyszerű vacsora, a lehető legegyszerűbb, meg

a jelentés.

 

 

– Így nem leszünk jóba – mondta Hódis doktornő a munkásoknak. Délelőtt tíz volt, három órával azelőtt léptek szolgálatba nála, meg kell adni: pontosan. Érkezéskor tisztelettudóan köszöntek, majd igyekeztek figyelmes képet vágni, mialatt a tennivalókat tudtukra adta. (Mindent a lehető legrövidebben, a miérteket is meg a hogyanokat is.) Nem hisz a szemének: pihenőt tartanak, máris? Kerítésárnyékba húzódva hevernek, mintha nagy meleget kéne kiállniuk? Mit szólnának, hogyha, mondjuk, Santa Fében volnának netán?

– Függőlegesre kértem a gödröket. Ez itt függőleges. Ez is. Ez, nézzenek csak ide: nem. Függőleges az, ami a Föld középpontja felé mutat. Ennek a gödörnek a falai nem mutatnak sehova.

– De már elnézést! Nem mindegy, hogy hova mutat? Hát be lesz temetve földdel!

– A magáé volt?

– Nem.

– Melyik a magáé?

A munkás biccentett afelé. A gödre felé.

– Azzal nincs baj. Kicsit mélyít rajta, és jól van. Kezdheti a következőt.

– Csupa kő a talaj. Embertelen nehéz – mondta egy másik munkás.

– A magáé? Nem. Melyik volt a magáé? Az? Az készen van, rendben van. Szép, hogy védik a társukat, de nekem mégse tetszik. Mert nem jó, amit csinál. Ami nem jó, azt csak ne védjék. Nem a kolhozba vannak, urak. Megmondom úgy, ahogy van: őtet nem foglalkoztatom tovább.

Olyan lett, mint egy dacos kisfiú, akit az osztályteremből zavartak ki, látszott a bamba férfiarc mögött a nem túl értelmes, kerek gyerekkép, a kiskölyök se értett semmit, azóta se értett meg semmit az égadta világon; és most se valószínű, hogy fölfogja, mi történik vele, mint ahogy abban az esetben se fogná föl, ha nem egy háromtagú, alkalmi brigádból emelik ki mint végképp alkalmazhatatlant, hanem valamilyen gyáván megfutamodó katonai osztag tizedeléssel kipécézett martaléka volna, akkor se nézne másként a kicsi, bután pajkos szemével (mér mindig én?), pislogna bele a világba (tényleg? ez komoly? most akkor le leszek lőve?), kiselejtezik, mint a beteg vagy kezelhetetlen állatot, és ráadásul addig is, míg testébe megérkeznek (ide! bele!) a lövedékek, addig is viselkednie kell, menni, ahova mutatják (a falhoz!), fordulni, amerre fordítják (szembe!), megállni, egyenesen (cél!), fegyelmezetten megállni, nehogy elfusson, elbújjon valami ficakba (nem ér a nevem!), ezzel a nem túl értelmes, zavart mosollyal szedte össze a cókmókját a rossz munkás, és Hódis doktornő tudta, hogy hiába a szánalom, melyet érez (hát hogyisne érezne...), nem változtathatja meg a döntését, és nem is engedheti, hogy a szánakozás kiüljön az arcára, mert azzal csak bátorítaná a másik két munkást, hogy kísérletet tegyenek társuk megvédésére; most kell keménynek lenni, hogy ráébredjenek: itt „márpedig” dolgozni kell (nincs mese).

– Borzasztó kemény ám ez a föld... Tetszik tudni? Borzasztó kemény. Nem bír ebben megmaradni semmi. Hiába a legnagyobb gödör. Legföljebb csak a szőlő. De hát a szőlőnek nem kell ekkora gödör...

Végignézni, amíg az az ember elmegy. Szerencsére magas a fal, mihelyt a kapun kilép, eltűnik szem elől. Ezek után a maradék kettő keményen fog dolgozni. Még keményebben, mint idáig. Lehet majd osztani nekik az elküldött ember béréből, és kapnak hideg gyümölcslevet, este pedig pohár bort. Majd.

A fehér, idegen rendszámú autó csöndben gurult a kapu elé, fényes háttér a munkás siralmas távozásához. Egymásba keveredtek az el- és beköszönések, a fiatal nő (Tölösi Anninak mondta magát) kosztümöt húzott a fehér blúza fölé, mielőtt a kertbe lépett. A kosztümfölsőt műanyag vállfán szállította idáig. A haja rövid volt és halványvörös. A keze keskeny, hosszúkás. Hódis doktornő nem engedte el rögtön, a markában tartotta látogatója kezét.

– Fákat telepítünk, látja? Fejembe vettem, hogy körbeültetem a kertem mind a sokféle fával, amiket életemben láttam. Kezdve a dédapám kertjével, ahol diófák voltak, meg rengeteg sokféle alma. A legtöbb fajta, ami akkor volt, nem létezik ma már. Vagy legalábbis nehéz beszerezni. Ide egy batult teszek. Mit mondott? Hogy hívják?

– Annie Tölösi.

Hódis doktornő a név elismételtetésével azt kívánta érzékeltetni, hogy tudni akarja, kicsoda a látogatója, és nem bánja, ha ez az ő tudása a látogatónak némi kellemetlenségébe kerül, egy helyett kétszer mondani ki a nevét, mintegy beismerésre kényszerítve: első alkalommal nem volt eléggé érthető, eléggé tiszta, ahogyan a személyét megjelenítő hangzókat formálta. (És minthogy tagadhatatlanul érzünk bizonyos kapcsolatot ember és neve között, még annak ellenére is, hogy tudjuk, mennyi esetlegesség van abban, miféle kereszt- és vezetéknevek adattak nekünk, a hanyagul, tisztátalanul ejtett név hanyagság és tisztátalanság gyanújába keveri a név viselőjét magát is, a személyt, a testet.)

A saját nevéből csak annyit mondott, bemutatkozásképpen, hogy „Hódis”. A látogatót a keresztnevén szólítja majd, következetesen – Annie, iszik velem egy finom kávét? Kolumbiai kávém van, fölhívom rá a figyelmét! –, és ennek az a jelentése, hogy ő, a doktornő fönntartja magának a jogot, hogy kissé távol tartsa magától fiatal látogatóját, de oly módon, hogy az Annie–Hódis távolság nem egyenlő a Hódis–Annie távolsággal, ez utóbbi határozottan kisebbre van szabva, ami pedig azt jelenti, hogy meg fogja engedni magának bizonyos kérdések megfogalmazását, a látogató múltjáról, személyiségéről egyet-mást kipuhatolandó, míg amannak hasonló érdeklődését eleve kizárja, vagy legalábbis az udvariatlanság birodalmába száműzi mint illetéktelen faggatózást.

– Hány éves?

– Huszonhárom.

– Az autót azt nyugodtan kinn hagyhatjuk. A városból nem jönnek idáig a tolvajok. Az itteniek pedig most már tiszteletben tartják a földemet.

Megfogta a látogató karját, úgy feleúton könyök és váll között, annál fogva vezette, irányította a ház felé. Vetett egy pillantást a munkásaira (a maradék kettőre): maguktól befejezték a pihenőt, és ástak megint. Használt a lecke. A látogató karja vékony volt, a doktornő keze majdnem átérte. Annie, ha talán sportolt valamit az egyetemi évek alatt, úgy látszik, nem vitte túlzásba. Hogy mi járatban van, azt szándékosan nem kérdezte tőle Hódis doktornő.

– Szép ház.

– Tetszik? Magam terveztem.

– Nagyon tetszik – mondta a látogató, és mosolygott. Leült, ahová a doktornő mutatta. A szája piros volt, de egészen halványan, úgyhogy nem lehetett eldönteni, rúzstól-e vagy magától. A haja rövidre volt vágva, és tarkóján a pihék kiborotválva, egészen frissen. Kékes volt azon a részen a nyak bőre, míg másutt meleg rózsaszín. Úgy látszott, kevéssel azelőtt, hogy ideért, megfésülködött. Valószínűleg leállt valahol az út szélén, tükröt és fésűt kapott elő, hogy fölkészítse magát. A haj rövidsége pedig mit jelent?

Ez a lány nem akarja dédelgettetni magát, nem akar hajának lágy, engedékeny mozgása által maga is lágynak és engedékenynek látszani. A hosszú haj kiszolgáltat, gyöngédségre csábít, simogatásra, ugyanakkor fölkínálja magát a durvaságnak, bele lehet markolni, cibálni, rázni, rángatni a fejet, kényszeríteni, hogy oda hajoljon, ahová akarják; a hosszú haj akár a kötél, annál fogva le lehet rántani a földre, végig lehet húzni a nőt a padlón vagy a porban; így tehát ha valakinek hosszú a haja, az bizalommal van környezete iránt, abban a hitben él, hogy senki sem fog visszaélni a lehetőséggel, ha pedig idegen férfiak jönnének, hogy belekapjanak a jó fogást kínáló sörénybe, belemarkoljanak, a csuklójuk köré tekerjék, hogyha kedvük támadna, hogy megalázzák, vagy akár elragadják őt, a környezetében élők lesznek elég erősek és elszántak, hogy a védelmére keljenek; és ott van ebben az esetleg elkövetkező szenvedés elfogadása is, a beletörődés lehetősége, hogy amennyiben mégis idegen kézre kerülne, hát elviseli valahogyan az erőszakot, a bántalmakat, gyöngédséget állítva szembe az erővel, hajlékonyságot a keménységgel; míg a rövid haj viselője eleve számít rá, hogy sorsa barátságtalan környezetbe vetheti, fölkészült a harcra, és nem hajlandó fölösleges támadási felületeket hagyni magán; ilyen tehát a látogató, ez a jelentése annak, hogy rövidre vágott hajat visel. (Így gondolta a doktornő.)

– Szívesen körbevezetem, hogyha tetszik, Annie.

 

– Nem olyan rosszak már itten az anyagok – magyarázta a doktornő –, behoznak külföldről mindenfélét, a kilincseim például németek. Az országban szintén gyártanak használható holmikat, ezt-azt, csak legyen, aki ki tudja választani. Dönteni, mondani: „ez nem jó, nekem nem kell”, „ez jó, kell nekem”, érti?

Annie érdeklődése, úgy látszott, őszinte. Megnézte mind a földszinti helyiségeket, kipróbálta a Magyarországon gyártott, de jó minőségű csapokat, a nappali kanapéját és a doktornő hálószobájában az alacsony, kemény ágyat. Megállt az ablaknál. Sokáig nézett lefelé, a folyóra. Elsőre csak rövid szakasz ötlik az ember szemébe, épp ahol egy sziget kezdődik, elkeskenyedő csúccsal, mintha hosszú nyakú vízimadár hajolna csőrével a folyóra, a hegyek kitakarják a továbbiakat, de ha fölemeljük a tekintetünket, és követjük a hegyek vonulatait, itt is, ott is előbukkan a víztükör, a folyó egyik vagy másik távolabbi szakasza. Ismerni kell ahhoz a tájat meg a térképet alaposan, hogy tudjuk, a látható darabok hogyan, merre folytatódnak, miféle kapcsolatok vannak közöttük. Hódis doktornő tudta, melyik hegy mögött hogyan kanyarodik a folyó, melyik part menti várost vagy falut hova helyezze képzeletben, de bizonyos volt benne, hogy látogatójának fogalma sincs minderről, számára a látvány nyers, zavaros, némileg meghökkentő kuszaság érzetét kelti (a természet vad erői), hagyta, hadd bámészkodjék kedvére.

– Föntről még jobban mutat. Az emeletről – mondta, és átölelve a látogatót, terelte a lépcső felé. Alkalmas volt ez a mozdulat, meg a további irányító, helyesbítő kis mozdulatok, hogy tenyere megismerje Annie derekát. A derék nem bővelkedett feszes, kidolgozott izomkötegekben, inkább hajlékony volt és lágy, de nem volt puha, zsírszövetekkel belepett sem.

A lépcsőre a doktornő kiváltképpen büszke volt, mert szinte tökéletesre sikerült, ép volt a fája, vastagok és erősek a fokok, és nem lettek se szélesebbek, se keskenyebbek a kelleténél, megfeleltek az egészséges ember lépéshosszának és -magasságának, és elegendő helyet kínáltak, hogy díszként egy-egy követ el lehessen helyezni rajtuk a doktornő fiának ásványgyűjteményéből. Képviseltetve voltak Amerika ásványai, megkövesedett fákkal és állatokkal, vulkáni buborékokkal, melyeknek nagy teljesítményű fűrésszel föltárt üregében színes és áttetsző tüskék meredeztek (ezek voltak a gyűjtemény legrégibb beszerzései), de jelen voltak már a Kárpát-medence távoli múltjának egyes emlékei is, kristályok és kavicsok.

A fiú nem volt odahaza, biciklizett valahol az erdőben. Az emelet teljes egészében neki épült: – Ez a fiam birodalma – mondta a doktornő –, meghallgattam a kívánságait, és nagyrészt olyanra építtettem, ahogyan ő elgondolta. Mindjárt itt lesz, és akkor beavatja magát. Hogy mit miért.

– Nem szeretnék hosszan maradni – mondta az Annie nevű lány (valamiféle küldönc lehet, vagy ügynök, egy jól képzett lótifuti: ügybuzgó ügyintéző, csinoska és lelkes, de csak hogy fölhívja magára egy vagyonos és igényes férfi figyelmét), és nevetett, és a doktornő látta, hogy a fogai ápoltak, épek, nyelvének felülete pedig tiszta, láthatólag egészséges. – Nem szeretnék a terhükre lenni.

Ha olyan kevéssé hosszan akart a doktornőnél időzni, nem kellett volna követnie a házba, elfogadni a kávéra szóló meghívást, szétnézni a földszinten, fölmenni az emeletre, kibökhette volna már lenn, a kertkapuban, hogy milyen ügyben jár, hogy mit akar Hódis doktornőtől, mert bár a doktornő irányította, kétségtelenül, kettejük társalgását, ha valóban csak kis időre jött, és tényleg nem akart zavarni, jelezhette volna, hogy köszöni szépen, nem kér a finom kolumbiai kávéból, és inkább nem nézné meg a csempéket, a bútorokat és a doktornő fiának kalandos utakon-módokon beszerzett cseppköveit meg bányavirágait, ám mindezek megtekintése után, ahelyett, hogy a tárgyra tért volna, még körbejárta a fiú nappaliját, leült a kanapéra, férfiasan keresztbe vetve lábát (egész jó a bokája, állapíthatta meg Hódis doktornő, és arra gondolt, hogy a fia meddig biciklizik még vajon, igazán itt lehetne már!), elmesélte, hogy mostanában jött át Amerikából, mert munkát kapott itt, rosszul fizető, ám érdekes munkát, a szülei viszont egyelőre odaát maradtak. Nem biztos, hogy hazaköltöznek valaha.

– Mi elszántuk magunkat – mondta a doktornő –, fogtuk magunkat a fiammal, és hazajöttünk; nézze meg a bedroomot, onnan egészen mások a hegyek, de reggel egyáltalán nem süt be a nap. A fiam kívánsága volt, hogy oda tegyük a bedroomját, arra az oldalra – és a látogató engedelmesen fölállt, hogy megnézze a fiú hálószobáját.

Tiszta volt, tágas és gusztusosan új. A széles, nagy fekhelyet előbb (a doktornő mozdulatát követve) megtapogatta, majd leült. A doktornő közel húzódott hozzá. Elérkezettnek látta az időt, hogy kicsit beszéljen a fiáról.

– A fiam beteg.

– Ó.

– De gyógyszerekkel remekül karban lehet tartani.

– Szerencse, hogy mindig van kéznél orvos.

– Az. Szerencse.

– Milyen betegsége van? Ugye, nem súlyos?

– Korábban az ilyesmit nagyon, de nagyon súlyosnak tartották. Hál’ istennek most már megvannak a gyógyszerek.

– Nagyszerű.

– Nagyszerű, igen! Úgy él, mint akárki. Észre se venni rajta.

– Mennyi idős?

– Harminc múlt.

– Mivel foglalkozik?

– Vannak tervei. Egyelőre itt él velem. Segít a dolgokban, a ház körül... Az anyagi helyzetünk megengedi, hogy egyelőre várjon.

– Értem.

– Hamarosan megismeri.

A látogató mosolygott, mosolyogva biccentett a doktornő felé. Jegygyűrűt nem viselt. Ennek a lánynak tartós kapcsolata talán nem is volt még, gondolta a doktornő, odaát nem alakultak úgy a dolgok, a bennszülött fiúkkal, és nem kizárt, hogy éppen ez volt a fő oka, hogy hazatérjen: a vágy egy tartós, komoly kapcsolatra, olyan fiatalemberrel, akivel megértik egymást, mert közösek a gyökereik.

– Nem szeretnék hosszan a terhükre lenni. Látom, hogy nagy munkában van, doktornő...

– Nincs a terhemre. A bathroom szintén elég jól sikerült, nézze meg!

Szép nagy fürdőszoba volt, fölszerelve külön káddal és zuhanyfülkével, a vécé mellett volt bidé, mosdóból és tükörből pedig kettő-kettő, egymással szemben az átellenes falakon. Az egyik polcon borotva, hozzá való habbal, arcszesz, dezodor, mind ugyanaz a márka: egy férfi tisztálkodási kellékei, a másik polc teljesen üres. Törülköző, szappan ehhez a mosdóhoz ugyanúgy gondosan kikészítve. A látogató ide, a gazdátlannak látszó mosdóhoz lépett:

– Működik?

– Hát hogyne működne?!

Beletartotta kezét a vízbe.

– Tényleg, ha akar, zuhanyozhat – ajánlotta a doktornő. – Zuhanyozzon le, Annie!

– Köszönöm, nem. A törülközőt használhatom?

– Természetesen. Nincs még gazdája: ez lesz a menyem mosdója. A fiam találta ki: legyen egy-egy mosdó mind a kettőjüknek. És ha itt állnak a tükrökkel szemben, és egyszerre mind a ketten belenéznek a tükrökbe, láthatják egymás arcát. Ötletes, ugye?

A látogató helyeselt: – Még soha nem láttam ilyen elrendezést. Nagyon ötletes!

– Zuhanyozzon le, tényleg! Jól fog esni.

– Köszönöm, nem.

– Jól van, nem erőszak – mondta a doktornő. – Akkor megmutatom a további szobákat.

Volt még egy háló, a fiú felesége számára – ...hogyha meglesz a felesége; remélhetőleg nem kell sokáig várnom már – mondta Hódis doktornő... és volt egy gyerekszoba. A színes polcokon egynéhány színes borítójú könyv – ...ezeknek nem tudtam ellenállni, megvettem előre, hogy biztosan meglegyenek majd a kicsiknek – ...és játékok garmadával. – Szép?

– Szép.

– Ugye hogy szép? Ezt majd ha négyéves lesz, akkor adom oda.

– Nagyon szép.

– Nem gondoltad meg magadat? Egy jó kis zuhany... Na jó. Akkor kávé. Még egy kávé. És tudod mit? Kapsz hideg málnaszörpöt. A málna itt terem. Körben a hegyekben. Nekem külön tesznek el. Most már második éve. Azt meg kell kóstolnod.

 

A kertben álltak, pohárral a kezükben, nem zavartatva magukat a munkásoktól, hogy mit hallanak a beszélgetésből és mit nem. A látogató egy levelet akart átadni Hódis doktornőnek, mikor kerékpár fékezett a kapu előtt. Lefékezett, és dacára a széles gumiknak, kissé megfarolt, a kint hagyott autó miatt nem tudott egyenesen begurulni a kertbe, ahogy szokott, a doktornő fia, tartva a lendületet egészen a teraszig. A doktornő nevetett, mély hangon kiáltott: – Hát ő az, megjött, íme, ő az én fiam! –, és egy kutya is ott termett, egy nagy testű, loboncos kutya, egészen addig nem mutatkozott, de most éktelen ugatásba fogott, a biciklihez rohant, ágaskodott, körülugrálta a doktornő fiát. – Ő az... Ő! Most legalább megismered... – és az állat, mintha össze akarta volna terelni mindnyájukat egy csoportba, körberohanta a doktornőt meg a munkásokat és Annie-t, és nagyokat lökött rajtuk, a doktornő hangosan nevetett, de a látogató nem volt felkészülve a kutyatest ütésére, elvesztette az egyensúlyát, és belezuhant az egyik frissen ásott gödörbe. A kutya ettől még inkább izgalomba jött. Ugatott mély, erős hangon. Jobbra-balra szökellt a gödör szélén. Aztán leugrott.

Lenn kuporgott a gödör alján a lány. A kutya rajta ugrándozott, csaholt. A pohárból a málnaszörp kiömlött, rá a lány ruhájára, és a kutya jókedvűen bele-belenyalt.

– Ne félj, nem bánt! – kiabált a doktornő lefelé. Állt a gödre szélén, lenézett, és látta, hogy érdemes volt szigorúan bánni a munkásaival: végül egészen rendes munkát végeztek. Tudnak ezek, ha akarnak.

– Hallod? Ne félj!

Rá kellett venni a kutyát, hogy ugorjon ki. Annie blúza ekkor szakadhatott el, ahogy az állat lendületet vett rajta. Csak ezután segíthették ki a gödörből, és ekkor tűnt föl a doktornőnek, hogy nem a szakadt blúzát tapogatja, és nem a horzsolásait, melyekből több helyütt serkedt már a vér, hanem a hasát.

 

Mindkét keze a hasán, a különben még sima hasán: erre lett figyelmes Hódis doktornő.

– Te terhes vagy...

Akkor aztán megkérte a fiát, hogy vigye innen a kutyát, és kösse meg.

– Támaszkodj rám! Gyere... – Bevitte a lányt a nappaliba, és lefektette a kanapéra. – Hát szóval terhes vagy. Hanyadik hónap?

– Harmadik.

– Nem lesz semmi baj.

A lány nem válaszolt. És még csak rá se nézett Hódis doktornőre. Ez jelenthette, hogy nagyon meg van ijedve, és nem tudja, mi van, ki van körülötte. Vagy hogy haragszik.

– Azért, hallod-e, ilyen állapotban nem autókáznod kéne a világban, és hivatalos meg mittudomén milyen ügyekben eljárnod – mondta a doktornő.

Jónak látta megelőzni a lány neheztelő megjegyzéseit. – Rosszabbul is járhattál volna.

Ezt aztán nem részletezte. A rosszabbul járást.

– Igyál egy kis vizet.

A doktornő fia ott állt egy pohárral a kezében. Érdeklődve szemlélte a látogatót.

– Tálca nincs. Hol a tálca? – kérdezte az anyját.

– Jó lesz tálca nélkül. Igyál!

– Nem vagyok szomjas.

– Igyál.

A látogató ráhagyta, ivott. Aztán elhányta magát. Csak folyadék jött ki belőle. Szilárd ételt rég nem vehetett magához.

– Nem gond. A csempe praktikus. Föl lehet mosni. Te nem eszel semmit, mondd?!

Csak rázkódott. Nem volt már benne semmi, amit kiadjon.

– Hozom a táskámat – mondta a doktornő. A fiát odahúzta: – Addig vigyázz a kis betegünkre.

– Jó – mondta a doktornő fia. Álldogált a hányástócsa határán.

– Engem úgy hívnak: Ferenc. Francis. Hello. Téged?

A látogató szeme csukva volt. Nem nyitotta ki.

– Megyek, megkeresem a felmosórongyot.

 

Ott fogta a doktornő Annie-t a házban éjszakára. – Ki kell mosni a ruháidat. És az esés után mindenképp feküdnöd kell egy kicsit. Meg az ijedség után. Ha baj lenne, beviszünk a kórházba. De nem lesz baj. Itt jó helyen vagy. Felhívhatod a férjedet, hogy később érkezel. Jó?

– A férjem odaát van – mondta a lány. – Amerikában.

– Értem – mondta a doktornő.

– A munkája miatt.

– Értem.

 

Hajnalban, mikor a doktornő fölébredt, benézett a lányhoz. Az ágyban nem találta, és az ágynemű se nagyon mutatta, hogy feküdt benne valaki az éjszaka. Az ablakból rá lehetett látni az autóra, ott állt, ahova előző este behozták; akkor tehát nem szökött el a leányzó.

„Hacsak nem gyalog.”

A fia hálószobájának ajtaja nyitva volt, oda szintén benézett: hátha.

„Miért is ne kereshetett volna biztonságot ez a kis lótifuti lány a fiam mellett?”

De az ágyban nem volt más, csak a fiú, kitakarózva. Fehérlett a gyér fényben a test.

A teraszon talált rá Annie-ra, a korláton ült. Lefele nézett, a folyóra.

A vízfelület alig látszott, felhők takarták. Messze lenn vonult egy felhősáv, követve a folyóvölgy kanyarulatait. Mint hogyha két folyó lenne, egyik a másikon, úgy hömpölygött a simának és mozdulatlannak mutatkozó Duna fölött a felhők mozgalmas áradata, és a nap, pályájának alacsony pontjáról (úgy látszott, lenn van ő is, mint a fellegek, mindenesetre sokkal alacsonyabban, mint a terasz), élesen belevilágított a felhőhabokba, borzolgatta még hideg sugaraival a kettős folyamot. Fönt az ég tiszta volt, a felhők aznap hajnalra mind leköltöztek, lenn nyomakodtak a hegyek közti szűk folyosón, a kemény kiszögellésekkel teli járásban. Tülekedtek, gyömöszölték egymást, egy-egy foszlány fenyegetően fölmeredt. Pedig közel voltak már a szoros alsó kapujához, ahol egyszerre csak kinyílik a táj, föltárul a széles síkság, és a felhők mehetnek, kedvük szerint, szanaszét. De szétterül a víz is, a folyó ágakra válik, girbegurba utakat jár be, széles és sima zátonyokat épít.

– Nem gondoltam, hogy férjnél vagy.

– Nem?

– Nincs rajtad a jegygyűrű. Nem szereted az ékszereket?

– Nem tudom, hogy szeretem vagy nem. De tényleg nem nagyon vannak ékszereim.

– Érdekes, nekem annyi van! Szívesen adok belőle. Hallod? Jegygyűrűd sincs?

– Van. Egy fiókban őrzöm. Amelyiket a férjemtől kaptam, az szép volt. Egész vékony. Néhány napig hordtam, és akkor eltört.

– Sportoltál?

– Nem tudom, mikor tört el. Ott volt a szőnyegen. Darabokban. Utána mindjárt kaptam egy másikat. Ugyanolyan fazon, de erősebb. Az se tartott tovább. Az ujjamon szétszakadt. Van egy harmadik. De azt már sose hordom. Megvan a fiókban.

Az, hogy a gyűrűk szakadása mit jelent, fölkínált bizonyos jelentéseket a doktornőnek, ám ő egyelőre óvakodott elfogadni bármelyiket is e könnyen és hamarjában kínálkozó értelmezési lehetőségek közül.

A levelet, mely gyűrött volt kicsit, mert a látogató zsebéből került elő, és megviselte a kutyalábak szapora tapodása, Hódis doktornő gyorsan átfutotta, majd pár sorral válaszolt rá.

– Ez volt az egész?

– Ez.

– A kutyánk nem akart rosszat. Csak nem bírt magával. Úgy örült! Elhiszed?

– El.

– Juhászkutya, és ezekben benne van az ösztön, hogy tereljenek. Össze akart terelni minket.

– Nem tudtam védekezni. Ott volt a pohár a kezemben.

Mentegetőzik... Mi a fenének mentegetőzik?!

– Nem vagy rosszul?

– A pohár miatt... Jól vagyok.

Mégis, mikor belebújt a kimosott, kikefélt ruháiba, és óvatlanul, öntudatlanul beléjük szagolt, láthatólag megint émelygett egy kicsit. Jó, hogy a hányás végül nem tört ki belőle. Teljesen elsápadt, és remegett.

A ruhákban az előző napi esés, a gödör után benne volt még

a föld szaga.

 

 

(Folytatjuk)