Petőfi Kisfaludy Sándornál Sümegen

Darnay Kálmán muzeológus, régész, író 1929-ben az Athenaeum által kiadott kétkötetes művében, a Kaszinózó táblabírákban a XIX. század első felében keletkezett anekdotákat, korfestő történeti tréfákat mesél el a sümegi és környékbeli nemesurak életéből. A könyv főszereplője a város költője, Kisfaludy Sándor. Egy fejezetben megjelenik Petőfi Sándor is, a Petőfi színésztréfája címűben.

Az abban leírt állítások sokakban kétséget keltettek a megjelenést követő években, évtizedekben. Nagyapja elmesélése alapján azt mondja Darnay, hogy Petőfi 1841-ben „a színészkedéssel is torkig lakva” batyujával a vállán Sümegen keresztül Pápára igyekezett. Sümegen összetalálkozott egykori iskolatársával, Fekete Miskával, akinek segítségével szeretett volna bekerülni az éppen ott játszó színtársulat előadásába, hogy egy kis pénzhez jusson a további útja költségére. Komlóssy direktornak azonban nem tetszett a sápadt arcú Petőfi (akkor még Petrovics), és nem vette be. A két barát erre elhatározta, hogy szerencsét próbál Kisfaludy Sándornál. Elmenve hozzá felkínálták eladásra Petőfi öreg Bibliáját és a még nála levő Fogarasi-szótárt. Az öreg költő „odavetett neki pár húszast a kötetekért”.

Darnay kisdiák korától fogva búvárkodhatott Kisfaludy könyvtárában, mert az a család birtokában volt, azonban 1897-ben az államnak ajándékozta. Kezében volt az említett Fogarasi-szótár is, de – mint mondja – deresedő fejjel csak emlékezetből idézi Petőfi saját kezű beírását a szótárba. Imigyen: Hic liber est meus / Testis est Deus / Hoc nomen erit: / Alexander natus / Petrovics vocatus…

Könczöl Imre 1973-ban megjelent Petőfi útjain Veszprém megyében című könyvében fölteszi a kérdést, hogy ez legenda-e vagy valóság. Azt mondja: „Van azonban Darnay írásának olyan része is, amelynek a hitelessége irodalomtörténeti szempontból is figyelmet érdemel: gyermekkori emléke a Fogarasi-féle szótár felfedezéséről és nagyapja ehhez fűzött elbeszélése Petőfi és Kisfaludy találkozásáról. Ha igazolható vagy akár csak valószínűsíthető lenne emlékezésének a hitelessége, döntő bizonyítékává válhatna Kisfaludy és Petőfi akár jelképesnek is tekinthető sümegi találkozásnak” (sic!).

Könczöl kétségesnek tartja, hogy Darnay emlékezetből idézte Petőfi latin strófáját: „…közismert, hogy a legritkább esetben sikerül teljesen hibátlanul leírni még a legismertebb verset is. Darnay viszont több mint öt évtized eljártával minden hiba nélkül idézi azt a gyermekkorában olvasott latin verset, amelynek az értelmét – saját bevallása szerint – akkor nem is fogta fel… az 1898-ban kiadott Petőfi-album már közölte a Fogarasi-szótár Petőfi kézírását tartalmazó lapjának fényképét, nem megalapozatlan az a gyanú, hogy Darnay nem emlékezetből idézte a verset, hanem a Petőfi-albumból másolta ki, és írói fantáziája szülte hozzá a gyermekkori emlék históriáját.”

Igaza van Könczölnek, hogy a legritkább esetben sikerül bárkinek is „teljesen hibátlanul” idéznie egy verset, Darnaynak sem sikerült, ugyanis az eredetitől eltérően (de nem hibás értelemmel) írja le azt, és ráadásul központozza, amit Petőfi nem tett meg. Tehát lehetetlen, hogy kimásolta volna a Petőfi-albumból, ahol az Petőfi keze írásával szerepel. Darnay közlésében egy csöppet más a harmadik sor értelme. Petőfi kézírásán világosan olvasható: a sor első szava hic. Továbbá Petőfi a saját keresztnevét mintegy játékosan Alexsándor-nak írja ékezettel, és a versike utolsó szavára is tett ékezetet, így: vocátus.

Könczöl szerint: „Minden kételyt eloszlathatna a Petőfi kézírását és Kisfaludy kézjegyét egyaránt tartalmazó szótár, ennek a hollétéről azonban senki nem tud, se Sümegen, se másutt nem található.” Mellékesen közbevetjük, arról szó sem volt, hogy Kisfaludy kézjegye benne lenne a szótárban, mint ahogy valóban nem írt bele semmit az ősz fejű költő. Így folytatja: „Darnay írásának a Sümegen látott Fogarasi-féle szótárra, Petőfi és Kisfaludy találkozására vonatkozó részét fenntartásokkal kell tehát fogadnunk, és igazat kell adnunk Hatvany Lajosnak, aki szerint »Kisfaludy és Petőfi találkozása mindaddig fölöttébb hipotetikus, amíg a Petőfi bejegyzésével ellátott Fogarasi-féle szótár elő nem kerül«.” Könczöl Imre összegzésül elgondolkodik azon: „Hogyan értékeljük ezek után a megyei Petőfi-hagyományok sorában Darnay írását?” Nagy sajnálatunkra levonja végső következtetését, miszerint: „Nem tekinthetjük többnek a valóság magjából kinőtt kétes hitelű szépirodalmi alkotásnál, és annak egész szellemére érvényesnek fogadjuk el Hatvany véleményét: »…Ha Petőfi tényleg járt Kisfaludynál, akkor az a magyar irodalom rendi és népi korszakának oly jelképes találkozása volt, hogy azt ilyen hahotás, kaszinózó hangon csakis afféle úriember adhatja elő, akinek éppoly kevés érzéke volt annak történelmi jelentősége, mint szegény Petőfinek proletári, viszontagságos életsora iránt.«”

Én Darnay Kálmán unokájaként igen régóta foglalkozom életművének felkutatásával, és nagyon sajnálom, hogy eddig nem jutott eszembe, hogy ennek a szótárnak (Fogarasi János: Magyar–német zsebszótár, Heckenast, 1836) meg kell lennie, hiszen több évtizede tudomásom van arról, hogy – mint fentebb említettem – Kisfaludy Sándor 3600 kötetes könyvtárát nagyapám a nemzetnek, a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának ajándékozta.

Első érdeklődésemre, hogy egyáltalán egyben van-e még a Kisfaludy-könyvtár, hamarosan megkaptam a választ: Kisfaludy Sándor és Károly könyvtára közösen mint kegyeleti gyűjtemény együtt van. Aztán a nagy kérdésre, hogy megvan-e a nevezetes könyv, néhány nap múlva a könyvtár vezető munkatársa, Ottovay László úr szíves segítségével és utánajárásával kezembe vehettem a Kisfaludy Sándor könyvei közül elővett „vászonhátú, zöldesszürke papírtáblás Fogarasi-szótárt” – hogy Darnay Kálmán szavaival fejezzem ki magamat. A Széchényi Könyvtár megőrizte e nevezetes és fontos bizonyítékot. Benne olvasható Petőfi keze írása, a latin versecske, amely történetesen arról szól, hogy az Isten a tanú rá, hogy ez a könyv Petrovics Sándor tulajdona, és így néz ki:

Ennek alapján teljesen bizonyosnak tekinthető, hogy Petőfi járt Kisfaludy Sándornál Sümegen, és létrejött „a magyar irodalom rendi és népi korszakának oly jelképes találkozása”.

Remélem, hogy ezen felderített bizonyítékkal sikerül a mesélő kedvű Darnay Kálmán hitelességét némelyest erősíteni, és megnyugtató adalékul szolgálni Petőfi élete egy részletének megismeréséhez.

Darnay László