Húsvéti szárnyasoltár

A Bárány imádása

Gazdag polgárok rendelték a képet,
s a két van Eyck megfestette nekik.
Kegyes csapatok lepik el a rétet,
s a Bárány pillantását keresik.
Együtt rendül meg valamennyi lélek,
a gyarlóktól a legbölcsebbekig,
a szent titkot szemlélve, hogy új élet
csak véráldozatból születhetik.
Azóta is húsvétot ünnepelnek
lovagok, papok, úrhölgyek, apácák,
erős hitüket megtartva örökre.
Az elmúlással győztesen perelnek,
rázárva a kép égi ragyogását
a mögöttük settengő ördögökre.

A táblák becsukva

A zászlók szent reménye körbejár még
boldogok akik hinni tudnak
de ki számolja meg hogy az idők
kezdete óta mennyi billió
emberi lélek vár feltámadásra
Semmit sem értünk de sokat tanultunk
a történelmi dialektikából
s az örökké változó végtelenben
csak a pillanatot érezhetjük miénknek
Kezét mossa a pilátusi törvény
s a pálmaágas út végén kivégez
s tojáshéj-biztonságunk és a templom
gőgös kárpitja egyszerre hasad szét
Medúza-arccá torzul a világ
minden új körrel iszonyúbbra válva
hogy tébolya kígyófürtjeivel
riassza vissza magától utolsó
még megmaradt védangyalait is