Köszöntjük
a Babérkoszorúval kitüntetett költőt.
Veronikon
I.
Keríts két karoddal körül,
hogy az egek tornya mögül
s tócsák, tavak tükre alól:
mellem két szomszéd várának
nagy udvarát ne süsse Hold!
II.
Én asszonyom,
kendőcske szentem,
bocsásd meg nékem a keresztfát,
derekad oltáráról felejtsd el
kerítő két karom! Szeress mást.
Mert harminchárom évgyűrűmet én
eladom Szaturnusz abroncsáért
egy kupec istennek: a Hit hegyén.
Fakul a bíbor? Áhítana vért?
Óriás rakéta-körmenetből
keresztfám Húsvét Holdján mered föl.
Majd
Hangom remeg, úgy
kérdezlek:
mit hozol ránk, új évezred?
Szülsz megint egy őrült nyikhajt?!
Csontvázunk is szétfolyik majd,
szétfolyik majd.
|