[Marad a szín…]

Marad a szín a forma a vonal
s ezek szépen kitervelt társasága

Beszél benned az ember beszél a táj
beszélnek a dolgok s hallgatod őket hallod is
érted a hajszálgyökeret a virágillatot
a bóbiskás törzset a hamvas gyümölcsöt
a ríkatóan győztest és a ríkatóan nyomorultat
azt amit kozmikus tragédiák se tudnak megmoccantani
s azt amit alvó kiscsibék lehellete is elfúj

Érted és szereted szereted és szánod
magadban is érted és szereted
magadban is érted és szánod
s azt akarod
hogy végső diadalként sorsukon és a sorson általában
emberi örökkévalóság
köntösébe öltözzenek

Íme itt az öröm
íme a borzadály
a szorongás a nyugalom
vagy ami sokkal kevesebb ezeknél
íme az egymásba-fonódás
esetleg a ridegség
íme meglátta
íme odaadta

1971. I.

[Megesett van már…]

Megesett van már valahol
múlt egy „t” két „tt” ha csak hártya is
magasító növesztő színesítő
s tucatnyi visszhangot riasztó
kapu út jármű a saját határokon
messze túl hívó váró
A mértékek hitelesek
végső helyén áll mindenik
harcolt békét kötött
melyben a legkisebb kérdések is
pontosan rendeződtek

még a holnapután
vagy a holnap
vagy akár az egy-két óra múlva is

lesz-e
mi lesz ha lesz
én bírom-e

Háttal megyek előre

Nyelvtanomból kikopik a jövő idő

1971. VII. 19.

[Gazdag lett…]

Gazdag lett a szegény
kincseiből tud adni
siránkozásait
keményre tudja fogni

Elvégre nyitja már
végképpen tenyerét
ajándékoz kioszt
hisz futja még

Játékosan lesi
az is hogyan szalad
kinek szemében a hold volt
és homlokán a nap

Az árok nem tömődik
ki előbb ki utóbb
utód lesz az eleresztő
s az eleresztett is utód

Mióta a maga ura
azóta egészen az övé
s kedvére cselekszik
mert kedvét lelheté

1976. VIII. 21.