Igavonó ökör beszéde

(az angliai száj- és körömfájás tiszteletére írt ballada)

„Stultorum plena sunt omnia.”

Cicero

aki ökör akármennyit
igavon
hiába az odaadó
bizalom
melyet állattartó Urába
vetett
emberben-az-istent látó
Szeretet

járjad Járom Útját jól
vonó barom!
rajtavesztesz igavonó
iparon
te-tenyésztőd RAGADOZÓ:
húsodért
tart húsoddal teleaprít
húsz kondért

Gazda nem néz ostor nem sújt:
azt lesi:
Ökrök-Ökre Gazda kedvét
keresi
nyála csorog csorgó nyálát
lóbálja
– igavonó hosszútűrő
próbája –

VÁGÓHÍDNAK látod síkos
lapályát?
ott ért véget jószág-élted
és -pályád!
rámpa végén szekercével
vár a böl-
lér s te mégy tagló elébe:
ott dögölj?!

GYILKOS tápja s étke léssz – az
kell neked?
viszik-eszik szülő anya-
tehened
mi barom-lét! mely áldatlan
állapot!
Meddig még?! – ti ökrök barmok
állatok:

ne szidd téged ellő édes-
anyádat
már hiába minden ember-
imádat
ha fajtád ily csapdát hagy rád
örökül:
légy te MAGAD-ELEMÉSZTŐ –
te ökör!

hozz magadra SZÁJ- ÉS KÖRÖM-
marhavészt
az majd százszám árkolt máglyán
elemészt
„tehénbőgés”? légy országos
Néma Hang:
megtorlásból hadd tanuljon
a bitang

fogjál embert milliószám
járomba
vedd szarvadra! légy döfő vad
goromba!
nincs mentség mit Jármán Ember
kieszel:
EMBERTARTÓ ÚJ KOR! s te:
Embert eszel

Istenhalál

„Oh, ha bennem is, mint egykor, épen
Élne a hit, vigaszul nekem!…”

Arany J.: Fiamnak

ördögátka! reggel van megin’
újul árad nő a földi kín

nem fogyó és nem törleszthető
minden nappal újra kezdhető

ha ki eddig minden kínt kiállt
égre berzenkedve így kiált:

„teremtetnünk Néked mire jó?
öklét rázni Rád a millió

kín-foganta emberkínkehely?
trónvigyorral fennen veszteg ülj?

hindu mozlim keresztény zsidó
kínok-zsákját Te ránk-zúdító…!

’ejszen nyelvem mit is koptatom
nincs Tebenned egy igaz atom

megüresítetted az eget
bolond ha ki Rád szót veszteget

sehonnai emberötlemény
bűnbaknak is hitvány törpe lény
»szűznemzésből önfogantatás«?!
el ne véssz már! fuss de el ne váss

odvadban hol ránk fogad fened:
nyalogasd bélpoklos szégyened”

ördögátka! reggel van megin’
újul árad nő a földi kín

Lutri Mara dicséreti

Luttor Marának, szeretettel

mint bűnnek üszke-korma, rám
rétegződék e kor ma, rám:
delej gyanánt olykor, Marám,
vigasztaló e forma, lám,
telt formáidnak orma rám
oly pözsdítő, mint bor, Marám,
s kolibriként, ki karmol ám,
megcirmolnálak kormorán-
formán. Homér s az Alkorán
se jobban, mit ma vall, Marám,
e szívecs és zavart parány-
i elmém? ajkad bimborán
fejéked szőke színborán
Júnóként tündökölsz, Marám!
Kis udvarunknak ótvarán
verem e vén karót, Marám,
de bárha Mén Marót – Zalán
se tud vigasztalót ma bán-
atomra! Úgy kötöm, Marám,
magam fel, létem undorán.
Egy horgas ág a Normafán?
Megszán a gázlaterna tán,
hogy özvegyül, botor Marám,
mi öszvegyűl: kotordssza rám,
majd ölts talpig-gyász szarafán-
díszöltözéket, Mara! Rám-
borulandsz, s elalélsz, arám:
„ezt én tevém, ezt én…!” – Marám,
ahány cserény, ahány karám,
rólad nyerít, arany Marám!
…Rég volt. Szívemnek hámorán
ha meg nem olvadtál, Marám,
már nem fogad be kámorám:
a koporsómon ülsz, Marám
…mint leszakadt latrinafán!
Sirasd magad – Lutri Marám.