Költőnk
és bora Borunk
hőse Rokona
Nem Csak
ismerőse
Mindenkinek így
mindenkinek
megüli A hideg ha
olyan idők Jönnek
és a
részeg postások Előre
köszönnek
a vacogós
Délutánban
mindig nyár Van
nagy
nyári havak Alatt
a nyelv
beszakad és Alatta
mint a tenger
hullámzik A sok
emberformájú
Homálylakó
virrasztó Mit mosdasz
a sötétben mit Mondasz
az éjszakáról
Fárasztó
Mit mond az ember
ha Arca a sárban
Örökre nyár
van az örök
Homályban
egy ezred Elmerül
velünk vagy Nélkülünk
merül el Az ez
red A száz
add a szádat Kéri
a naplemente Szívem
és Szíven
lőve ugrik fel
az Őz
szívünk
minden Szerelme az
Ősz
mindünk Elfelejtve
ugrik A halálba
beleveszve Ugrik fel
az idő
Reccsenését hallva
az avarból
a balga
Állat a szádat
szádat Szólítja az idő
s a szavakat
Benne
mintha szomjas
Lenne és
mintha szavakat
Inna és jelentést
Enne
akár a böllér ha
késeket Fenne
rád a magas légy
Hatalmasabb mint
a megejtett
Ragyogás fönn
fénytömbök ingása és
zuhanása Megesett
csodáknak
látlak Egy század
összevérzett
Installációin keresztül
csodállak
meglőtt Állat
emléktelen Múltam
mikor Nem
tanultam és
mitől Megnémultam
s mikor Megvakultam
ha elvadultan
csatangoltam A
fémvilágban alattam
Kő fölöttem
égboltra Ráégett
árnyam
mutatta Az égben
haláltánc-bál Van
és nem Mulasztottam
semmit
hogy sehova Álltam
amikor Felosztása jött
el új Mindeneknek
és arcra fordultak
szégyenükben a Síri
holtak akik
ismét Bénák esettek
Voltak
Szétnéz Okos
biccent Fejével
könnyedén nemREM Él