|
Müller Rolf
A Tiszatáj-ügy állampárti dokumentációja, 1986
A nyolcvanas évek állampárti rendszere egyre inkább szembesült az általa ellenzékinek – végső fokon rendszerellenesnek – minősített megnyilvánulásokkal. A mind szélesebb körben működő második gazdaság, melyhez a kortárs szociológusok hozzárendelték a – felemás – második társadalom fogalmát, illetve jelenségkörét, tovább bővült a második nyilvánossággal. A kultúrpolitikai „három T” rendszerében az évtized elejétől a tiltva-tűrt kategóriába sorolhatóan egyre-másra jelentek meg különböző ellenzéki periodikák. A korabeli Beszélő, Égtájak között, Demokrata, Hírmondó azzal együtt is meglehetősen korlátozott olvasótáborral bírt, hogy egyes számaikat, akárcsak a különböző „önálló” szamizdat kiadványokat, a Belügyminisztérium belső elhárításának apparátusa is „hivatalból” forgatta, tanulmányozta. A nem rendszerkonform megnyilvánulások felszínre törésének volt azonban egy ezzel párhuzamos vonulata is. A szélesebb közönségnek az irodalmi közéletben járatos – vagy azt legalábbis figyelemmel kísérő – része a legálisan megjelenő folyóiratokban is mind sűrűbben találkozhatott a másként gondolkodás legalizálási törekvéseivel. Ez utóbbit a szerkesztőségi botrányok, illetve a nem megfelelő tollat használók elleni retorziók sora jelezte. Ha csak a jelentősebbekre utalunk, akkor is szinte minden évre jutott egy-egy újabb „ügy”: Csoóri Sándor Egy nomád értelmiségi című esszéje, amely nem jelenhetett meg a kecskeméti Forrás 1980/2. számában, a Tiszatáj 1981-es úgynevezett lengyel száma, majd ugyanott a következő évben a román Ian Láncránjan magyarellenes könyvére reagáló Köteles Pál tanulmánya, a Mozgó Világ főszerkesztőjének, Kulin Ferencnek a felmentése és a vele szolidaritást vállaló szerkesztőség lemondása. Ide sorolható Csoóri Duray Miklós Kutyaszorító című könyvéhez írott előszava és ennek okán szilenciuma 1983-ból, majd egy év múltán, 1984 októberében Nagy Gáspár Öröknyár; elmúltam 9 éves című versének Nagy Imrét idéző, NI végződésű sorai a tatabányai Új Forrásban, ami után a költő az 1985. márciusi írószövetségi választmányi ülésen kénytelen volt megválni titkári tisztségétől. Ezek ugyan visszatekintve állnak össze botrányok sorozatává, de már a maguk idején is mind nagyobb port vertek fel az irodalmár értelmiség informális köreiben, illetve casus bellit teremtettek az írók és a kultúrpolitika hivatalai-hivatalnokai közötti és az Írószövetségen belüli „ütközetek” számára.
Az évtized derekára a rendszerkritika tehát több csatornán szervesült a közéletbe. A második nyilvánosság kiadványai és a másként gondolkodás szaporodó jelentkezései a legális periodikákban, valamint a belőlük kerekedett botrányok egy látványos pártállami skandalummal egészültek ki. Azzal, hogy a „hivatalos Magyarország” 1985 márciusában tartott XIII. pártkongresszusa nem volt hajlandó szembesülni az ország egyre nyilvánvalóbb politikai, gazdasági és társadalmi válságával. (Ezért is nevezhették a rendezvényt – már akkor is – katasztrófakongresszusnak.) A valós gondokat az MSZMP legfőbb fóruma helyett vette számba a különböző – pontosabban: differenciálódásnak induló – ellenzéki csoportok reprezentánsainak nyári, monori találkozója. Itt nem csupán leltárt készítettek, hanem a kilábalás módozatairól, alternatíváiról is eszmét cseréltek. Az ellentmondás oly szembetűnő volt, hogy a bizonyítványt már a moszkvai „gazda” előtt is magyarázni kellett. Ezt tette az év őszén Kádár János, midőn októberi találkozójukon a hazai másként gondolkodókról referált – a maga módján – az SZKP új főtitkárának, Mihail Gorbacsovnak: „Országunkban létezik ellenzék: néhány társadalomtudós, szociológus, az értelmiség képviselői, írók. Nincsenek sokan. Szerveződő csoportnak is lehet őket nevezni abban az értelemben, hogy 50-60 ember időnként találkozik. A nyugatiak megkeresik, támogatják őket. […] Felmerül a kérdés, mit tegyünk velük. Adminisztratív intézkedéseket csak végső esetben foganatosíthatunk velük szemben, mivel nem kívánunk ingyen reklámot csinálni ezeknek az embereknek. Időnként ellenőrizzük az ellenzéki elemeket, elkobozzuk sokszorosítógépeiket, de ha kell, tudunk gorombák lenni.”1
Az ellenzék megregulázását célzó pártdokumentum 1986. július 1-re – szinte a monori találkozó évfordulójára – készült el. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága határozatban hívta fel a figyelmet az „ellenzéki-ellenséges csoportok” befolyásának növekedésére, illetve a velük szemben követendő elvekre, módszerekre. A határozatot megalapozó jelentés megkülönböztette a „polgári radikális csoportként” definiált ellenzékiek szerveződését (repülőegyetem, SZETA) és egyre látványosabb megnyilvánulásait (illegális kiadványok, terjesztőhálózat), illetve a „nemzeti radikális irányzatot” mint laza írói csoportosulást, amely a legális intézményekben való térnyerésre összpontosított: „Nézeteik terjesztéséhez elsősorban a vidéki művelődési intézményeket, a vidéki irodalmi folyóiratok egy részét és a népfőiskolai mozgalmat igyekeztek felhasználni. Befolyásuk elsősorban a Magyar Írók Szövetségében és a József Attila Körben erős, de kiterjed a tudományegyetemek bölcsészkaraira, a vidéki irodalmi folyóiratok szerkesztőségeire és az azok köré tömörülő értelmiségi csoportokra, a pedagógusok – főleg az irodalom- és történelemtanárok – és a vidéki művelődési házakban dolgozó népművelők egy részére is.”2 Az MSZMP KB Politikai Bizottságának ülése ugyanezen a napon, július 1-jén foglalkozott egy másik kritikus „akcióval” is. Az 1956. évi forradalom 30. évfordulójához közeledve szemet szúrt a pártszolgálat elkötelezettjeinek a szegedi Tiszatáj júniusi számában megjelent vers egyik sora: „…és a csillagos estben ott susog immár harminc évgyűrűjével a drága júdásfa”. Nagy Gáspár tizenöt évvel ezelőtti sorai a ’80-as évek legsúlyosabb kultúrpolitikai represszióját indították el a vidéki folyóirattal szemben. A lapot majd háromnegyed éves szilenciumra kárhoztatták, szerkesztőit pedig pártfegyelmivel felmentették.
Az akkoriban nagy visszhangot verő döntésről, annak hátteréről, az azt követő felháborodásokról és ellenakciókról már számos visszaemlékezés – nagyrészt a leváltott szerkesztőségi tagokkal készült interjúkban – napvilágot látott.3 Ugyanakkor könyv vagy tanulmány formájában megszülettek a folyóirat történetét ismertető szakmunkák is. Ez utóbbiak már feldolgozhatták az 1990 óta többnyire szabadon kutatható írott forrásokat is, így rekonstruálhatták a több szálon futó események (Pártközpont – Művelődési Minisztérium – Megye – Írószövetség) összefüggéseit.4
Az itt következő dokumentumok a fentebb említett esetrekonstrukciókat további adalékokkal gazdagíthatják. Az iratok egyrészt a korabeli Belügyminisztérium III. („állambiztonsági”) Főcsoportfőnökségén, illetve a kulturális és művészeti élet irányításában meghatározó szerepet játszó MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályán születtek, illetve ott őrződtek meg. Érdemes külön is szólni róluk.
I. A rendszerváltás előtti állambiztonsági szervek dokumentumai még nem olyan régóta hozzáférhetők, és talán el is terelődik a kutatók figyelme e forrásanyagról. Pedig a rendszerváltásba torkolló évek eseményeinek megismeréséhez nem haszontalan beleolvasni a „szervnél” felhalmozódott iratokba. Egy részük „önmagáért beszél”, más esetekben nélkülözhetetlen a körültekintő kritikai közelítés. Az itt közölt napi operatív információs jelentések a Belügyminisztériumon belüli tájékoztatás alapdokumentumai közé tartoztak, a III. Főcsoportfőnökség szerveinek (köztük a belső reakció elhárításával foglalkozó III/III. Csoportfőnökség) napi híranyagát tartalmazták, és a minisztérium vezetőinek informálásához járultak hozzá.5 Mivel adatszolgáltatási körük felölelt minden olyan cselekményt is, amely a már korábban „látókörükbe” került személyek tevékenységével kapcsolatos, így készülhettek jelentések a Tiszatáj-üggyel kapcsolatos fejleményekről. A jelentésekben szereplő információk megszerzésének több módja volt: levélellenőrzés, telefonlehallgatás, hivatalos és társadalmi kapcsolatok, illetve titkos hálózati személyek felhasználása. Ez utóbbihoz tartoznak a közleményben szereplő „Havasi Zoltán”-féle feljegyzések. Egy (vagy több) jól kiválasztott hírforrás alkalmazásával az adott eseménnyel összefüggő szinte minden cselekmény, vélemény, terv követhető volt, sőt a megfigyeltek lejáratását, összeugrasztását, ezáltal a csoportosulások bomlasztását is elérhették.
Történeti szempontból fontos információ azoknak a köre, akik a jelentéseket „személyes tájékoztatásként” kapták kézhez. A Belügyminisztérium az állami, illetve pártvezetők meghatározott tagjainak köteles volt folyamatosan úgynevezett „BM Tájékoztatókat” küldeni. Emellett egy-egy eseményről – az információ tárgyától függően – a különböző szakterületek közép- és felső szintű vezetőinek is időszakos jelentések, összefoglalók készültek.6 Valószínűleg a Tiszatáj-üggyel kapcsolatban is volt ilyen, de mind ez idáig nem sikerült fellelni.
A napi jelentésekből és feljegyzésekből is nyilvánvaló, hogy a felháborodások, ellenakciók jelentőségét érzékelték, és állambiztonsági szempontból fontosnak tartották. Az információ megszerzéséhez megkívánt eszközöket a politikai rendőrség saját belátása szerint választotta meg, illetve alkalmazta, az ügyek „kezelését” illetően viszont – ekkor már – véget is ért a szerepe. A különféle esetekben érdemi döntést hozó, intézkedést kezdeményező pártfórumok maguk is rejtőzködtek, legalábbis igyekeztek mellőzni a belügyi igazgatás kompetenciájába tartozó eljárásokat. Lehetőleg pártszervezeti keretekben, illetve munkáltatói körben foganatosítottak retorziókat.
II. A vidéki irodalmi folyóiratokat több szinten ellenőrizték, felügyelték, s ha kellett, közvetlen beavatkozással irányították. A lapokkal kapcsolatban érintett volt nemcsak az illetékes megyei pártszerv és tanács, hanem a Művelődési Minisztérium, a Központi Bizottság Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya (TKKO), valamint a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala is. Legfelsőbb szinten pedig a KB Titkárság és a Politikai Bizottság. A TKKO-n keletkezett, illetve ide került számos irat közül azokat a feljegyzéseket, tájékoztatókat, leveleket válogattuk ki, melyek a szóban forgó ügyben a leginkább informatívak.
Noha az iratok közvetlenül nem utalnak rá, de több esetben is érzékelhető a hatalom birtokosait nyomasztó két alapvető gond és „háttérhatásuk”. 1. Miközben az egyre nyilvánvalóbb – bár elkendőzni próbált – gazdasági válság közepette a „konszolidált hatalom” imázsát próbálták fenntartani, a párt a kultúra területén továbbra sem volt „érzéketlen”, főleg ha a „támadás” a legális – lényegében általa fenntartott és működtetett – nyilvánosság fórumai felől érkezett. 2. Nagy Gáspár sora a Kádár-rendszer központi legitimációs bázisát kezdte ki. Azt, hogy 1956 – a hivatalos verzió szerint – ellenforradalom volt. Az inkriminált vers megjelenése és „üzenete” kétségtelenül vihart kavart, pár hónap alatt magánszorgalomból és/vagy hivatalból sokan ragadtak tollat (írógépet), informáltak, informálódtak. Ugyanakkor az ügy intenzitásán túl feltűnő az is, ami a szegedi folyóirat védelmében – párttagok által – írt levelekben olvasható, hogy igyekeztek az intézkedéseket a párton belül tartani, a retorzió élét tompítani. A pártközpont, az illetékes minisztérium kultúrkáderei és az Írószövetség tisztviselői egyrészt érzékelhették a literátor értelmiség nagy része és a hatalom közötti kötélhúzás jelentőségét, másrészt érdekük is lehetett, hogy pártbelügyként kezelve maradjon „csak” kultúrbotrány. Annál is inkább, mert mire az alább közölt iratok utolsó darabjai 1986 október–novemberében megszülettek, már lezajlottak az 1956 harmincadik évfordulójára magánlakásokon szervezett ellenzéki emlékülések, de még előttük lebegtek nyitott kérdéseikkel a művészeti szövetségek közelgő közgyűlései. (A november végi írószövetségi közgyűlés parázsló hangulatának kialakulásában nem kis szerepe lett – Csurka István szilenciumával, a Hitel című lap megindítása körüli vitával egyetemben – a Tiszatáj-ügynek, a nyílt konfrontáció végül a szövetség szakadásához vezetett.)
Az 1986-os év nyara – a júliusi PB-határozattal és a Tiszatáj szerkesztőségével szembeni fellépéssel – a párt keményvonalasainak győzelmét jelezte, de ez csak látszatgyőzelemnek bizonyult. Igaz, 1987 márciusában a szegedi lap egy új csapat gondozásában megjelent, de 1989-re régi szerkesztőit is rehabilitálni kellett.
Jelentések, feljegyzések a „szervnél”
1.
Szigorúan titkos!7
Adta: „Havasi” fn. tmb.8
Vette: Gál István r. szds.9
Idő: 86. 07. 04.
Hely: T. lakás10
Tárgy: N. Gáspár verse
Feljegyzés11
1986. július 2-án beszélgettem …12 költővel, a kecskeméti Forrás munkatársával, valamint …, a Film Színház Muzsika újságírójával. … elmondta, hogy ismét problémák származtak egy Nagy Gáspár-versből, amely a Tiszatáj 1986. júniusi számában jelent meg, A fiú naplójából címmel, a 10. oldalon. Az 1986/6-os Tiszatáj megjelenésekor még semmi baj nem származott a versből, később azonban – … szerint – bevonták a még el nem adott példányokat és a szegedi párt- és állami vezetőket fölrendelték Budapestre, éppen arra a napra, július 2-ára. … elmondta, hogy az ügyről tájékoztatta Pozsgay Imrét, a Hazafias Népfront főtitkárát, és kérte, hogy lépjen közbe. Pozsgay Imrétől azonban érdemi választ nem kapott. Elmondta, hogy Csoóri Sándor véleménye szerint ez a mostani akció csak egy készülő össztűz kezdete a kultúrpolitika részéről, a nyár folyamán föltehetőleg több mindenbe hasonló módon belekötnek majd. Társaságunkba vártuk Nagy Gáspárt, aki azonban nem jött el, mert – mint telefonon kiderült – vendégeket várt. … attól is tart, hogy a szegedi vezetők a „szükségesnél is keményebben” járnak majd el a folyóirat szerkesztőivel.
[…]
Szekszárd, 1986. július 4. Havasi Zoltán
Értékelés:
A tmb. jelentése értékes, információt szerzett be a Tiszatáj körül kialakuló helyzetről, Cs. Sándor ezzel kapcsolatos véleményéről.
[…]
Intézkedés:
– Cs. Sándor Tiszatájjal kapcsolatos véleményét napi jelentésbe javaslom.13
– Javaslom tájékoztatni a BM III/III–4 Osztályt14 a fentiekről.
Feladat:
– Szerezzen be további ismereteket a fenti folyóirat körül kialakult helyzet „ellenzéki” megítéléséről.
[…]
A következő találkozó: 1986. augusztus 12.
Gál István
osztályvezető
Egyetértek:
Eigner György r. alezr.
megyei rendőr-főkapitány
állambiztonsági helyettese
2.
Napi Operatív Információs Jelentés15
Budapest, 1986. július 14.
[…]16
4. Folyó hó 8-án és 10-én jelentettük, hogy a „Tiszatáj” című szegedi irodalmi folyóirat júniusi száma nem jelenhetett meg, mivel abban Nagy Gáspárnak és Csoóri Sándornak az ellenforradalomnak emléket állító, illetve burkoltan rendszerünket becsmérlő versei szerepeltek.
A BM III/III. Csoportfőnökség újabb információja szerint „Jurátus” fn. célszemély17 arról beszél, hogy a folyóirat működését felfüggesztették, és ellene pártvizsgálat indul megyei szinten. Nevezett – „Csókás”-sal konzultálva – azt tervezi, hogy egy összejövetelt szervez annak megbeszélésére, hogy milyen „ellenakciót” tegyenek a következőkben, és milyen erőket tudnak mozgósítani az ügyben. Elképzelésük szerint hatásos lenne, ha „Csókás” személyesen keresné fel az MSZMP KB illetékes titkárát a folyóirattal kapcsolatos megbeszélés céljából.
Az információ ellenőrzött.
Intézkedés:
– figyelemmel kísérik a tervezett lépéseket;
– folytatják az ellenőrzéseket;
– tájékoztatják a Csongrád megyei RFK áb18 szervét.
(III/III)19
3.
Napi Operatív Információs Jelentés20
Budapest, 1986. július 17.
1. „Csókás”, „Jurátus”, „Zsellér”, „Szerkesztő”, „Bojtár” fn. célszemélyek és más elvbarátaik elhatározták, hogy megkezdik a „Tiszatáj” című szegedi irodalmi folyóirat megmentése érdekében, korábban tervezett akciójukat.
Megállapodásuk szerint első lépésként a kulisszák mögött jelzik „kompromisszum készségüket” a hatalommal annak érdekében, hogy az elégedjen meg a „Tiszatáj” elleni látszatintézkedésekkel. A figyelmeztetés hatástalansága esetén, még ebben a hónapban rendkívüli választmányi ülést hívnak össze az Írószövetségben. Számításaik szerint a választmányi tagok többségével el tudják fogadtatni a lap védelme érdekében előre megszerkesztett állásfoglalásukat.
Elhatározták azt is, hogy a történtek kapcsán levelet intéznek az MSZMP főtitkárához, amelyet a humán értelmiség minél több jeles képviselőjével szeretnének aláíratni.
Az információ ellenőrzött.
Intézkedés:
– tájékoztató jelentést készítettek;
– az akciót folyamatosan felderítik.
(III/III)
4.
Napi Operatív Információs Jelentés21
Budapest, 1986. július 29.
[…]
6. A BM III/III. Csoportfőnökség információja alapján július 17-én jelentettük, hogy „Csókás” és társai a Tiszatáj c. folyóirat „megmentése” érdekében megfogalmaztak egy felhívást, amelyben kérik az Írószövetség rendkívüli választmányi ülésének sürgős összehívását.
Újabb információ szerint a felhívást már aláírta a minimálisan szükséges 23 fő – közöttük számos, ellenőrzés alatt tartott személy is –, de az aláírásgyűjtést tovább folytatják. Lépéseiket attól teszik függővé, hogy „a hatalom politikai kérdésként kezeli-e” a Tiszatáj ügyét.
Az információ ellenőrzött.
Intézkedés:
– folytatják az ellenőrzést;
– az információt hasznosítják a tájékoztató munkában.
(III/III)
5.
Napi Operatív Információs Jelentés22
Budapest, 1986. augusztus 4.
[…]
4. A „Tiszatáj-ügy” fejleményeként az Írószövetség július 29-én megtartott titkársági ülésén döntés született arról, hogy mivel augusztusban a rendkívüli választmányi ülés nem hívható össze, így azt szeptemberre halasztják.
Elnökségi ülés augusztus 18-án vagy 19-én lesz.
Intézkedés:
– figyelemmel kísérik az ügy fejleményeit;
– hasznosítják a tájékoztató munkában.
(III/III)
6.
Napi Operatív Információs Jelentés23
Budapest, 1986. augusztus 5.
[…]
3. A Nemzetközi PEN Klub emigráns íróinak amerikai tagozata levelet intézett a Nemzetközi PEN elnökéhez. Ebben tájékoztatást adnak a magyar hatóságok azon lépéseiről, amelyek „veszélyeztetik a magyar írók szabadságjogait”. Tiltakoznak a „Tiszatáj” c. folyóirat betiltása, Csurka István hallgatásra ítélése miatt, és kifejezik azt a reményüket, hogy a magyar PEN tagozat nyomást gyakorol a magyar kormányra ezen intézkedések visszavonása érdekében.
A levél egy példányát az emigráns írók amerikai tagozata megküldte a magyar PEN Klub elnökének címére.24
Intézkedés: a küldeményt eredetiben átadták a BM III/III. Csoportfőnökségnek.
(III/3)
Megjegyzés: a SZER25 a levél szövegét teljes egészében ismertette 1986. július 30-án.
7.
Szigorúan titkos!
Adta: „Havasi” fn. tmb.
Vette: Gál István r. szds.
Idő: 86. 08. 05.
Hely: T. lakás
Tárgy: Tiszatáj […]
Feljegyzés26
A Tiszatáj 1986. június száma körül kialakult problémáról – illetve az azzal kapcsolatos írói véleményekről – egyelőre keveset tudok. A dologban legautentikusabb személyeket (így például Csoóri Sándort, Nagy Gáspárt) nem sikerült még megtalálnom. … véleménye szerint az intézkedések Aczél György kezdeményezésére történtek, a szegediek közül senki sem vállalja a folyóirat újjászervezésében való részvételt, akit ezzel hivatalosan megbíztak volna, Tóth Bélát is mindenki lebeszélni próbálja a feladatról. Arról is beszélt …, hogy bizonyára – a Mozgó Világhoz hasonlóan – megint egy fantomfolyóirat alakul ki, amelyet a magukra valamit adó írók, költők bojkottálni fognak. Tudomásomra jutott, hogy … a sötétvölgyi olvasótáborban is szót ejtett a Tiszatáj „betiltásáról”. A publikációs bojkott lehetőségét Budapesten mások is szóba hozták, így például …, aki elmondta azt is, hogy szerinte ez a mostani ügy nem hasonlítható a Mozgó Világ emlékezetes „átalakulásához”, mivel a Tiszatáj sokkal magasabb színvonalú és karakterisztikusabb periodika volt. … és … egyaránt úgy tudja, hogy Nagy Gáspár ominózus verse, amely a tulajdonképpeni botrányt kiváltotta, már két éve megszületett, nem szólhat tehát 1956-ról és Kádár Jánosról. Ugyanők mindketten úgy vélik, hogy a lapszám legelején lévő Csoóri-vers legalább annyira fölkelthette a kultúrpolitika haragját, de Csoórit már nem merik nyíltan megtámadni. … azzal érvelt, hogy a polgári ellenzék már régen telikürtölte volna a nyugati sajtót a botránnyal, de Csoóriék ezt nem teszik. …, az Élet és Irodalom főmunkatársa szerint a Tiszatájjal kapcsolatos intézkedés, valamint a Csurka István elleni szankciók kétségessé teszik az Írószövetség őszi közgyűlésének rendes megtartását, ha ugyanis az említett problémák ott nem kaphatnak kellő nyilvánosságot, a közgyűlés föltehetőleg botrányba fullad. Érdekes módon … a Szovjetunió legutóbbi írószövetségi közgyűlését (amelyen ott volt) hozta fel pozitív példaként, hogy lám, ott nyíltan meg lehetett beszélni a gondokat, nálunk viszont aligha. Telefonon érdeklődött … paksi költő is a Tiszatáj ügyéről, azt nem közölte, hogy honnan tud a dologról. Megígérte, hogy személyesen fölkeres.
[…]
Szekszárd, 1986. augusztus 5.
Havasi Zoltán
Értékelés:
A tmb. jelentése értékes, feladatának megfelelően új információkat szerzett meg a Tiszatáj c. lap körül kialakult helyzettel kapcsolatos véleményekről. Megállapítható, hogy … szekszárdi tartózkodását arra is felhasználta, hogy itteni kapcsolatait „ellássa hírekkel”. Megállapítható az is, hogy véleménye, nézetei közel állnak az e kérdésben kialakított ellenzéki véleményhez.
A Csongrád megyei RFK III/III. Osztály vezetőjének tájékoztatása szerint … egyike a bojkott híveinek – ezt a jelentésben szereplő információ is megerősíti.
Intézkedés:
– A …-ról szóló részt a Csongrád megyei RFK III/III. Osztályának küldjük meg.
[…]
Feladat:
– Továbbra is keresse a lehetőségét a N. Gáspárral való találkozásnak, ismerje meg véleményét.
– A helyi irodalmi élethez tartozók informáltsági szintjét, véleményeiket lehetőség szerint ismerje meg.
Következő találkozó: 1986. augusztus 26-án.
Gál István r. szds.
osztályvezető
Egyetértek:
Eigner György r. alezr.
megyei rendőr-főkapitány
állambiztonsági helyettese
8.
Szigorúan titkos!
Adta: „Havasi” fn. tmb.
Vette: Gál István r. szds.
Idő: 86. 08. 28.
Hely: T. lakás
Tárgy: MÍSZ elnökségi ülés
Feljegyzés27
1986. augusztus 21-én ülésezett a Magyar Írók Szövetségének elnöksége. Az első napirendi pont, amelynek megtárgyalása több mint három órán át tartott, a Tiszatáj c. folyóirat körül kialakult problémagóc volt. Miután – alapszabályban biztosított joguknál fogva – a választmány tagjainak több mint egyharmada (mintegy kétharmada) kérte (írásban) egy rendkívüli választmányi ülés összehívását, az elnökség szeptember 8-ára összehívta azt. A rendkívüli választmányi ülés összehívására vonatkozó levél megírását tudomásom szerint Csoóri Sándor és Tornai József kezdeményezte a választmányi tagok között, a lapon az övéké is az első két aláírás. Az elnökségi ülésről egyébként részletes (gyorsírásos) jegyzőkönyv és magnófelvétel készült. Az elnökség tagjai egyetértettek abban, hogy meggondolatlan lépés volt a kultúrpolitika részéről a Tiszatáj betiltása. Többen kifogásolták a megfelelő tájékoztatás hiányát, az ígért őszinte hangnem és tartalmas konszenzus eltűnését. Egyöntetű vélemény szerint az elnökségi ülésen fölkészületlenül vett részt Knopp András, az MSZMP KB munkatársa, zavarba hozható volt, ellentmondásokba keveredett stb. Kőrössi P. József, a József Attila Kör titkára kérte az elnökséget, hogy a szeptember 8-i rendkívüli választmányi ülésre hívják meg – tanácskozási joggal – a JAK teljes vezetőségét. Kérését azzal indokolta, hogy ott az irodalom egészét érintő, lényeges kérdésekről lesz szó. Kérésének az elnökség eleget tett.
[…]
Szekszárd, 1986. augusztus 28.
Havasi Zoltán
Értékelés:
„Havasi” fn. tmb. jelentése értékes, feladatának megfelelően jelent a Tiszatáj c. lap körül kialakult helyzetről […]
Intézkedés:
– A jelentésben foglaltakról tájékoztatjuk a BM III/III–5. Osztály28 vezetőjét.
– A jelentés anyagából napi jelentés készítését javaslom.
Feladat:
Budapesti tartózkodását használja fel arra, hogy újabb információkat szerezzen be az ellenséges ellenzékhez tartozó írók terveiről […]
Következő lépés: 1986. szeptember 03. 13.00 h.
Gál István r. szds.
osztályvezető
Egyetértek:
Eigner György r. alezr.
megyei rendőr-főkapitány
állambiztonsági helyettese
Az 1986. aug. 28-i (34. sz.)
napi jelentéshez felhasználva
Preizinger Lajos őrgy.
9.
Napi Operatív Információs Jelentés29
Budapest, 1986. szeptember 5.
[…]
7. A Tiszatáj főszerkesztőjének felmentésével és „a lap, mint olyan, megszüntetésével” kapcsolatosan megindult az információcsere „Történész” és kapcsolatai körében. Megállapítják, hogy itt sokkal súlyosabb dolog történt, mint a Mozgó Világ esetében; „Zsellér” szerint „itt nem egyszerűen embereket rúgtak ki, hanem a magyarságba rúgtak bele”.
Sokat várnak az Írószövetség szeptember 8-i rendkívüli választmányi ülésétől. Az ottani állásfoglalástól teszik függővé további lépéseiket, amelyeknek megtételét elkerülhetetlennek tartják.
Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma részben ellenőrzött.
Intézkedés: folytatják az ellenőrzéseket.
(III/III)
10.
Napi Operatív Információs Jelentés30
Budapest, 1986. szeptember 8.
[…]
10. A „Tiszatáj” c. folyóirat ügyével kapcsolatban keletkezett újabb információk szerint az ellenséges csoportok kulcsszemélyei, közöttük „Csókás” és „Molnár” azt a véleményt hangoztatják, hogy végleg felbomlóban van a „politika és az írók között a 60-as években létrejött »kiegyezés«”.
„Csókás” és köre egyre erőteljesebben adnak hangot annak, hogy most már „az egész írótársadalom publikációs lehetőségeinek komplex kérdését” kell felvetniük. Az Írószövetség rendkívüli választmányi ülésén ennek jegyében kívánják vizsgálni a tervezett témákat.
Az információ ellenőrzött.
Intézkedés:
– tájékoztató jelentést készítettek;
– az ügy fejleményeit továbbra is figyelemmel kísérik.
(III/III)
11.
Szigorúan titkos!
Adta: „Havasi” fn. tmb.
Vette: Gál István r. szds.
Idő: 86. 09. 09.
Hely: T. lakás
Tárgy: MÍSZ-JAK
Feljegyzés31
1986. szeptember 8-án délelőtt ülésezett a Magyar Írók Szövetsége József Attila Körének vezetősége. Az ülésen (talán először az utóbbi egy-két évben) valamennyi vezetőségi tag részt vett. Az aktuális adminisztratív ügyeken kívül az alábbiakat tárgyalták meg, illetve határozták el:
1. a vezetőségi ülés első felében jelen volt Hubay Miklós, az Írószövetség elnöke és Fekete Gyula alelnök is. Ők arra kérték a JAK vezetőségét, hogy noha meghívást kaptak a délutáni rendkívüli választmányi ülésre, mégse vegyenek részt azon, mert jelenlétükkel ügyrendi vitát keltenének. A JAK vezetősége azonban ragaszkodott ahhoz, hogy testületileg vehessen részt a választmányi ülésen, illetve ha a választmány úgy dönt, hogy távozzanak, akkor ezt is testületileg tegyék, beleértve a hivatalból jelenlévő JAK-titkárt és KISZ-titkárt is (ez utóbbi ellen a KISZ-titkár tiltakozott). A többórás (!) vita során Csengey Dénes és Mányoki Endre korábbi olyan esetekre hivatkozott, amikor szintén távol tartották fontos eseményektől a JAK képviselőit. A szavazás e kérdésben szinte egyhangú volt, ketten (Kőrössi, Szokolay) tartózkodtak.
[…]
További, a JAK vezetőségi ülése, illetve az azt követő ebéd során előkerült információk:
Csengey Dénes: a Tiszatáj elleni támadás egy jól átgondolt, hosszú akciósorozat kezdete, tulajdonképpen a párt ideológusai és kultúrpolitikusai közötti harcról van szó, Aczél György és hívei szeretnék megerősíteni pozíciójukat. Az akció célja volt egyúttal az is, hogy megossza az írókat, valamint két táborra bontsa az ellenzéket is, ez azonban nem sikerült, mert mindenki egységesen kiáll a Tiszatáj mellett. A teljes JAK-vezetőség részvételéről szóló komédia a választmányi ülés előtt tulajdonképpen őneki, Csengey Dénes személyének szól, az ő részvételét, esetleges hozzászólását szerették volna elkerülni az Írószövetség vezetői.
[…]
Délután ˝ 3-tól ˝ 9-ig tartott a Magyar Írók Szövetségének rendkívüli választmányi ülése. Az ülés teljes jegyzőkönyve rendelkezésre áll, ezért az ott elhangzottakra nem térek ki. A mintegy hatórás eszmecsere közben csak egy rövid, tízperces szünet volt.
[…]
Többeknek az a véleménye, hogy a hatalom szándéka nem más, mint az őszi írószövetségi közgyűlés elmaradása és ehelyett sokak (így pl. Csoóri, Csurka, Mészöly Miklós stb.) kizárásával egy új írószövetség alapítása. Ez ellen azonban egyöntetűen tiltakoznának az írók.
Szekszárd, 1986. szeptember 9.
Havasi Zoltán
Értékelés:
A tmb. jelentése értékes, jelentése figyelmet érdemlő információkat tartalmaz a JAK vezetőségi üléséről, CS. D. „F” dossziés véleményéről és a MÍSZ jövőjét érintő véleményekről. A jelentés alapján megállapítható, hogy a JAK vezetésén belül továbbra is Csengey Dénes az, aki mindent megtesz a jelenlegi irányvonalak megváltoztatására, az ellenséges ellenzék vonalának megfelelő vezetői taktikát szeretne.
Intézkedés:
– A jelentésből napi jelentés készítését javaslom.
– A jelentés másolatát a BM III/III–5. Osztálynak javaslom megküldeni.
– Csengey véleményéről tájékoztatom a Zalai megyei RFK III/III. Osztály vezetőjét.32
Feladat:
– A választmányi ülésen szerzett tapasztalatait foglalja össze (a BM III/III–5. Osztály vezetőjének kérésére).
– Vegyen részt a JAK szeptember 25-i taggyűlésén, ezt megelőzően kísérje figyelemmel az előkészítő munkát, esetleges konfrontálódási tevékenységéről soron kívül jelentsen.
Következő találkozó: telefonon történt kapcsolatfelvétel után.
Gál István r. szds.
osztályvezető
Egyetértek:
Eigner György r. alezr.
megyei rendőr-főkapitány
állambiztonsági helyettese
Az 1986. szept. 10-i (37. sz.)
napi jelentésben felhasználva
Preizinger Lajos r. őrgy.
12.
Szigorúan titkos!
Adta: „Havasi” fn. tmb.
Vette: Gál István r. szds.
Idő: 86. 09.10.
Hely: T. lakás
Tárgy: MÍSZ választmányi ülés33
Feljegyzés34
Megkísérlem összefoglalni benyomásaimat a Magyar Írók Szövetségének 1986. szeptember 8-i rendkívüli választmányi üléséről; noha – bízván a precíz jegyzőkönyvvezetésben – nem törekedtem az egyes hozzászólások részletes feljegyzésére.
Hubay Miklós rövid elnöki bevezetője után Fekete Gyula ismertette a rendkívüli választmányi ülés összehívásának körülményeit. Ezután ügyrendi vita keletkezett arról, hogy a József Attila Kör teljes vezetősége részt vehessen-e a választmányi ülésen, s ha igen, akkor tanácskozási joggal, avagy megfigyelőként. A választmány szótöbbséggel úgy döntött, hogy a JAK vezetői megfigyelőként vehetnek részt, tanácskozási joggal csak a JAK titkára (Kőrössi P. József) és a KISZ-titkár (Szokolay Zoltán) rendelkezik. Csengey Dénes mindezt úgy értelmezte, hogy módszeresen el akarják kerülni az ő hozzászólását. Dobai Péter ízetlen viccelődése („a JAK-osok kézen állva vegyenek részt”) zavarta a vitát.
A Tiszatáj-ügyben először Szécsi Margit szólalt fel. A rövid szöveg, amit fölolvasott, tiltakozik a Tiszatáj elleni vizsgálatok és intézkedések miatt, az írói szuverenitás súlyos megsértésének tekinti a történteket. Hasonló hangnemben nyilatkozott Száraz György is, és kiemelte a Tiszatáj „híd-szerepét” a kelet-közép-európai kulturális életben. Az ittas állapotban lévő Páskándi Géza már ekkor zavarni kezdte az ülést közbekiabálásaival („a vádat kérjük, a vádat ismertessék”). Jovánovics Miklós főtitkár ismertette – emlékezetből – azt a dokumentumot, amelyet – mint mondotta – az ülés előtt kb. félórával futhatott át: a Csongrád megyei Pártbizottság vizsgálatának eredményeit, valamint a további terveket összefoglaló írást. Ezután Vörös László főszerkesztő foglalta össze, hogy mi is történt június óta a Tiszatáj körül. Szavaiból kivehető volt, hogy bizonyos abban, hogy a vizsgálat Budapestről a legfőbb pártszervektől indult. Mocsár Gábor kiegészítette Vörös László mondanivalóját, és utalt arra is, hogy a korábbi években is történtek már kísérletek arra, hogy a Tiszatáj munkáját akadályozzák. Mind Vörös László, mind Mocsár Gábor szavait nagy taps fogadta. Dobai Péter emlékeztetett egy, a Tiszatájjal kapcsolatos tévéműsorra. Páskándi Géza hozzászólása éles hangú, de mélyebb összefüggéseket nélkülöző volt, általában a magyarságtudat szándékos kiirtásáról szónokolt. A további hozzászólók (Szederkényi Ervin, Király István, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Csurka István, Boldizsár Iván, Galgóczy[i] Erzsébet, Tatay Sándor, Garay[i] Gábor… és mások) a maguk módján és hangnemében szintúgy elítélték a Tiszatáj elleni intézkedéseket. Király István hozzászólása ugyan kétarcú volt, a második felében egyenesen polgárháborús veszélyt emlegetett, és mérsékletre intett mindenkit. Fekete Gyula más kulturális kérdéseket (szórakoztatóipar) és társadalmi problémákat (demográfia) is érintett. Csoóri Sándor megfogalmazott egy határozati javaslatot, amelyben a választmány kérné a felsőbb pártszerveket, hogy vizsgálják és bírálják felül az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának döntését. Ezt a szövegtervezetet végül úgy fogadta el a választmány, hogy egy bizottság alakuljon (a titkárság tagjai + Csoóri, Csurka, Szederkényi, Boldizsár Iván, Király István) és készítsen – a Csoóri-féle szöveg alapján, de beleszőve minden más elhangzott kérést, illetve javaslatot – egy végleges határozatot, amelyet majd eljuttat az illetékesekhez. Többen javasolták, hogy tapasztalt, idős írók keressék fel Kádár Jánost, és vele tisztázódjék az ügy. Kőrössi P. József javaslata szerint a választmányi ülés teljes jegyzőkönyvi anyagát kapja meg az MSZMP KB valamennyi titkára és a Művelődési Miniszter. A választmány az utóbbi javaslatot is elfogadta. Nem kísérte rokonszenv Jovánovics Miklós hozzászólását, ő volt talán az egyetlen, aki a választmányi ülést nem érezte higgadtnak, bölcsnek, hanem különvéleménnyel volt a dolgokról.
Szekszárd, 1986. szeptember 10.
Havasi Zoltán
Értékelés:
A tmb. jelentése értékes, kapott feladatának megfelelően foglalja össze az ülésen elhangzottakat.
Intézkedés:
A jelentés másolatát a BM III/III–5. Osztálynak javaslom megküldeni.
Feladat:
A korábbi feladata változatlan.
Következő találkozó: 1986. szeptember 30.
Gál István r. szds.
osztályvezető
Egyetértek:
Eigner György r. alezr.
megyei rendőr-főkapitány
állambiztonsági helyettese.
13.
Napi Operatív Információs Jelentés35
Budapest, 1986. november 19.
[…]
5. „Jurátus” f. célszemély és Nagy Gáspár tiltakozó levelet fogalmaztak meg a Tiszatáj ügyében. A levelet – aláírás céljából – „Csókás” és más elvbarátaik, valamint az irodalmi életben meglévő kapcsolataik segítségével széles körben terjesztik. Az aláírásgyűjtést követően az anyagot a Minisztertanácsnak, a pártközpontnak, valamint a Csongrád megyei illetékes pártszervnek kívánják eljuttatni.36
Kezdeményezésüknek főleg a kulturális élet nevesebb személyiségeit igyekeznek megnyerni, és az aláírásgyűjtést ki akarják terjeszteni néhány vidéki irodalmi központra (Szeged, Debrecen, Kecskemét) is. Már eddig több neves személy aláírása szerepel a „reprezentatív listán”.
Az akció eredményét az Írószövetség november 21-i választmányi ülése előtt tervezik összegezni. A MÍSZ közgyűlésén pedig a Tiszatáj-ügy mellett a Hitel című lap engedélyezését is szeretnék felvetni.
Az információ ellenőrzött.
Intézkedés:
– tájékoztató jelentést készítettek;
– az akció fejleményeit figyelemmel kísérik.
(III/III)
14.
Napi Operatív Információs Jelentés37
Budapest, 1986. december 9.
[…]
7. Az Írószövetség november 29–30-ai közgyűlésén a 670 fős tagságból 430-an jelentek meg. A tanácskozás alaphangja – a három-négy konstruktív jellegű hozzászólás ellenére – a szokásos, agresszív tónusú volt. Ismét felsorolták a megoldatlan, illetve vitás kérdéseket, középpontban a folyóirat-problémákkal (Tiszatáj, Hitel38 ). Többen hangsúlyozták a „politika” és a szövetség tarthatatlan viszonyát, amelynek kialakulásáért kizárólag a párt- és állami vezetést tették felelőssé.
Hetvenegy tagú választmányt szavaztak meg egy százfős jelölő lista alapján. A szavazás eredményeképpen a korábbi 14 helyett csak 10 párttag lett a választmány tagja. „Kiszavazták” – többek között – Garay[i] Gábort, Király Istvánt, Molnár Gézát, Bata Imrét, Ördögh Szilvesztert, valamint Boldizsár Ivánt, Juhász Ferencet. Ugyanakkor beválasztottak mindenkit, akivel a közelmúltban politikai, illetve közlési problémák voltak (ANNUS JÓZSEF, CSURKA ISTVÁN, NAGY GÁSPÁR, CSOÓRI SÁNDOR és mások).
Jelenleg folyamatban van a tisztségviselők jelölése. Az elnöki posztra valószínűleg Cseres Tibor kerül, a főtitkár, az alelnök, a külügyi és vidéki titkár személyének kiválasztása gondot jelent a jelölő bizottság számára, mert a jelenlegi összetételű választmányból nehéz olyan személyeket találni, akik erre megfelelőek, és vállalják is a funkcióval járó feladatokat.
A kialakult helyzetet a szövetségen belüli ellenzékiséget szervezők úgy értékelik, hogy „olyan győzelmet arattak, ami felér egy vereséggel”. Irányításra alkalmas, a párt- és állami vezetéssel együttműködni képes vezetés nélkül a szövetség szerintük is működésképtelenné válik. Ennek elkerülésére a megfelelőnek vélt jelölteknek szinte könyörögnek, hogy csak egy évre vállaljanak funkciót, hogy most a munka beindulhasson, „aztán majd csak történik valami”.
Az információ megbízható, ellenőrzött.
Intézkedés:
– az operatív biztosítást végrehajtották;
– részletes jelentést terjesztettek fel.
(III/III)
15.
Napi Operatív Információs Jelentés39
Budapest, 1987. június 1.
[…]
7. A BM III/3. Osztály40 információja alapján március 24-én jelentettük, hogy ismeretlen személy feladó nélküli levelet küldött a „Tiszatáj” című folyóirat új szerkesztőinek. „Az igazi Tiszatájhoz hű olvasók” aláírású anyagban elhelyezték a lap betiltása ellen tiltakozó művészek névsorát, az MSZMP KB-hoz és a Minisztertanácshoz küldött tiltakozó beadványt.
Újabb – budapesti írókörökből származó – értesülés szerint … költő […] és szűk baráti köre küldte a névtelen figyelmeztető levelet az új Tiszatáj szerkesztőinek, valamint a lapban publikáló személyeknek.
Vajdasági forrásból nyert információ szerint … több jugoszláviai magyar írót is felhívott, és felszólította őket, hogy ne adjanak anyagot a Tiszatájnak közlésre. … ténykedése visszahúzódást váltott ki a vajdasági magyar írók, költők körében.
Az információ forrása megbízható, ellenőrzött; tartalma nem ellenőrzött.
Intézkedés:
– jelentik a BM III/III. Csoportfőnökségnek.
(Csongrád megye)
Iratok a pártközpontból
1.
Kulturális alosztály
Feljegyzés
Pál Lénárd42 elvtárs részére
A Tiszatáj c. folyóirattal kapcsolatos június 23-i Titkársági határozat végrehajtására a következő ütemtervet javasoljuk:
június 24. Bereczky Gyula43 elvtárs tájékoztatja Bányász Rezső elvtársat a Titkárság határozatáról. Felkéri a Tájékoztatási Hivatal elnökét, hogy a Tiszatáj júliusi számának nyomdai munkálatait állítassa le, a Hivatal jogtanácsosával pedig nézessen utána a további eljárásra vonatkozó jogszabályoknak.
június 25. Knopp András elvtárs tájékoztatja a Titkárság döntéséről Szabó Sándor elvtársat, a Csongrád megyei Pártbizottság első titkárát – megkonzultálva vele a területi pártszervek teendőit.
július 3. Főszerkesztői értekezlet keretében tájékoztatást kapnak az ügyről, a foganatosított intézkedésekről a kulturális folyóiratok és a hetilapok főszerkesztői.
Knopp András vagy Vajda György44 elvtárs informálja a történtekről az írószövetség kommunista aktíváját.
július 4. A központi sajtó, a rádió, a televízió, valamint a megyei napilapok vezetői tájékoztatást kapnak a Tiszatájra vonatkozó döntésekről.
Vajda György elvtárs tájékoztatja a Magyar Írók Szövetségének elnökségét.
A főszerkesztő és helyettese felmentésének eljárásbeli kérdéseiről az Agitációs és Propaganda Osztály július elején konzultál a Tájékoztatási Hivatal elnökével. Javasoljuk, hogy július elején a Népszabadság, valamint a Magyar Nemzet jelentessen meg egy-egy rövid publicisztikus írást, melyek elítélik a Tiszatáj publikációs-politikai hibáit – figyelmeztetve a szerkesztők, a műhelyvezetők felelősségére.45
Budapest, 1986. június 24. Balogh Ernő46
2.
Szigorúan bizalmas!
Készült: 4 gépelt pld.
Feljegyzés
a Tiszatáj szerkesztőivel folytatott elbeszélgetésről
1986. június 27-én tájékozódó beszélgetést folytattunk a Tiszatáj főszerkesztőjével, valamint a szerkesztőség tagjaival. Nagy Gáspár A fiú naplójából című versének publikálási körülményeiről. (A vers a lap 1986. júniusi számában jelent meg.)
A beszélgetésben részt vett: Dr. Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Rákos Istvánné, a megyei Tanács osztályvezetője, Kispál Antal, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója, dr. Török Judit, a Szeged városi pártbizottság osztályvezetője és dr. Lovászi József, a megyei pártbizottság munkatársa.
Meghallgattuk dr. Vörös László főszerkesztőt, Annus József főszerkesztő-helyettest, Olasz Sándor főmunkatársat, továbbá Mocsár Gábor és Tóth Béla tiszteletdíjas rovatvezetőket (dr. Csatári Dániel, a Tiszatáj tiszteletdíjas rovatvezetője Budapesten tartózkodott).
1. A szerkesztőség tagjainak véleménye a vers publikálásáról:
– A verset – több más költeményével együtt47 – Nagy Gáspár küldte a szerkesztőségnek. Közlés előtt dr. Vörös László, Annus József és Olasz Sándor olvasta el. Mocsár Gábor és Tóth Béla publikálás előtt nem látta a verset, véleményüket a főszerkesztő nem kérte.
– Dr. Vörös László véleménye szerint a vers a magyar értelmiség nagy részére jellemző érzésállapotot tükröz: bizonyos kiábrándultságot, keserűséget és csalódottságot amiatt, hogy az elmúlt 30 év sok célkitűzése (ígérete) nem valósult meg, gyakori a megalkuvás, az elvtelen kompromisszum, eluralkodott az anyagias szemlélet. Ezért a verset közölhetőnek tartotta.
– A szerkesztőség tagjai nem érzik úgy, hogy a vers az 1956-os ellenforradalomra utal. Az 1956-os események évfordulójával való összekapcsolását félreértelmezésnek, megalapozatlan „aktualizálásnak” és a Nagy Gáspárral szembeni ideológiai, politikai fenntartások megnyilvánulásának tartják.
– Tóth Béla véleménye szerint a vers kiábrándult, keserű hangvételében Nagy Gáspár személyes életútjának konfliktusai és kudarcai is belejátszanak.
– Vörös László és Annus József szerint „a Tiszatáj eddig sem foglalkozott 1956 kérdésével, ezután sem áll szándékában”. 1956 témájával összefüggő kézirat nincs a szerkesztőség birtokában.
2. A szerkesztőség tagjai felvetették, nem értik, milyen okok miatt került sor a következő – júliusi – lapszám nyomásának leállíttatására. Ki és milyen megfontolásból rendelte ezt el? Ki és milyen formában ellenőrizte a készülő lapszám anyagát? Melyik – nyomás alatt lévő – közlemény volt az, amely nem jelenhetett meg? Szükségesnek tartják, hogy az intézkedésről érdemi indoklást, magyarázatot kapjanak.
A szerkesztőség valamennyi tagja aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a lap „leállítása” rontja a magyar irodalmi közélet és az irányító szervek viszonyát, csökkenteni fogja a művészetpolitika iránti bizalmat. Annus József szerint „a lapnak nincsenek ellenzéki szándékai, mégis néha keményebb retorzió éri, mint némely ellenzékit”. Mocsár Gábor szerint „indokolatlan a politika félelme”. Tóth Béla úgy véli, ha a Nagy Gáspár-vers publikálása hiba volt is, a lapot érő retorzió túlzás. Mocsár Gábor aggódik amiatt, hogy a művészetpolitikai irányítás és az irodalom képviselői között nincs megfelelő kontaktus, „valami megmagyarázhatatlan félelem és bizalmatlanság, valamint szubjektív és kapkodó intézkedések” tapasztalhatók a vezetés részéről. Az irodalmi közélet „meddőnek bizonyuló csatáiba így sokan belefáradnak”, s ez csak fokozza a kiábrándultságot, keserűséget.
Szeged, 1986. június 27.
Dr. Rákos IstvánnéDr. Sebe János
a Csongrád Megyei Tanács VBaz MSZMP Csongrád Megyei Bizottság
Művelődési Osztály vezetőjePropaganda és Művelődési Osztály
vezetője
3.
Kovács László elvtársnak, 1986. július 7.
a Külügyminisztérium miniszterhelyettese
Budapest
Kedves Kovács Elvtárs!
Fontosnak tartanánk, hogy a mellékelt szigorúan bizalmas tájékoztató problémáról az egyéni látogatói program keretében az Egyesült Államokban tartózkodó Radics Katalin elvtársnő mielőbb információt kapjon, ugyanis várható, hogy a lap felfüggesztésével a nemzetközi sajtó is foglalkozni fog.
Kérem, hogy a washingtoni nagykövetségünk, vagy New York-i főkonzulátusunk útján megfelelő formában tájékoztassák Radics elvtársnőt.
Elvtársi üdvözlettel:
Knopp András
Kulturális alosztály
Tájékoztató
Radics Katalin elvtársnő részére
A Tiszatáj júniusi száma több olyan művet jelentetett meg, melyek – egymás hatását is felerősítve – szembeállnak elveinkkel, sértik érdekeinket. Csoóri Sándor egyik verse a „szemérmes diktatúrák” természetrajzáról meditál, másik költeményében napjaink Magyarországát „gazdátlan országnak” minősíti, melyben a „romlás turistái” garázdálkodnak. Nagy Gáspár A fiú naplójából c. verse így kezdődik: „… és a csillagos estben ott susog immár harminc évgyűrűjével a drága júdásfa” – s ez a részlet is az egész mű azon olvasatát valószínűsíti, hogy az 1956 óta eltelt három évtized voltaképpen árulások, elvtelen kompromisszumok sorozatának tekinthető. A lap közli – mégpedig kiemelt helyen – Domokos Mátyás esszéjét Nagy Gáspár eddigi lírájáról. A kritikus apologetikusan ír a költő törekvéseiről, e költészet vívmányairól, majd így zárja fejtegetéseit: „A vállalt feladatban pedig így tud hitelesen beöltözni az alkatba rejtett mélyebb és személyesebb költői sors »az idő lépcsők nélküli toronyszobájában«, amely ösztönösen tudja, tudni fogja, hogy a hárfán nem való dobpergést és trombitaszót imitálni, mert erre amúgy sincsen szükség. A költészet – egyik lehetséges – paradoxiája ez, amely tulajdonképpen csak természetes következménye a helyzet történelmi paradoxiájának: a »kibiztosított beszéd«-ben éppen e szomorú gyengéd irónia révén így lehet, így lesz a szóból újra – fegyver.”
Pál Lénárd elvtárs az ügyről június 23-án tájékoztatta a Titkárságot. A Titkárság a következő határozatot hozta: A Tiszatáj szerkesztőségének kommunistái ellen pártvizsgálatot kell indítani, a folyóirat megjelenését pedig hat hónapig szüneteltetni kell. A Titkárság határozata alapján június 24-én az Agitációs és Propaganda Osztály kérésére a Tájékoztatási Hivatal elnöke leállíttatta a Tiszatáj júliusi számának nyomdai munkálatait. Július elsejei ülésén a Politikai Bizottság megerősítette a Titkárság határozatát. Ugyanezen az ülésen a Politikai Bizottság elfogadta az Osztály azon előterjesztését is, melynek előmunkálatait Radics elvtársnő ismeri.
A Politikai Bizottság határozata nyomán július 4-én ülést tartott a Csongrád megyei Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága. A VB a sorozatos közléspolitikai tévedések miatt pártvizsgálatot indít a szerkesztőség tagjai ellen (valamennyien párttagok), egyben kérte a Tájékoztatási Hivatal elnökét, hogy a szerkesztőséget megbízásából függessze fel.
A megtett intézkedések nem a laphoz szorosan kötődő „népies” irodalmi csoport tagjai, e vonulat értékei ellen irányulnak. A döntések egyértelműen a szerkesztéspolitikai problémák megszüntetését célozzák, s nincsenek összefüggésben azzal sem, hogy a Tiszatáj évek óta fórumot ad a romániai magyar nemzetiség íróinak.
A tájékoztatást azért adtuk, mivel a július 7-én kihirdetésre kerülő intézkedéseknek várhatóan nagy nemzetközi visszhangja lesz.
Budapest, 1986. július 4.
Knopp András
4.
Kótai Géza elvtársnak, 1986. július 7.
a Külügyi Osztály vezetője
Helyben
Kedves Kótai Elvtárs!
Tekintettel arra, hogy a Tiszatáj c. irodalmi folyóirat szerkesztőinek felfüggesztése, illetőleg a lap megjelenésének szüneteltetése várhatóan élénk nemzetközi visszhangot fog kiváltani és az ellenséges propagandaközpontok is kommentálni fogják, célszerűnek látnánk, ha az európai szocialista országokban – Belgrádban, Berlinben, Bukarestben (és Kolozsvárott), Moszkvában, Prágában, Szófiában, Varsóban – működő képviseleteink, továbbá bécsi, berni, bonni, canberrai, londoni, párizsi, római, ottawai és washingtoni nagykövetségünk, valamint a New York-i főkonzulátus a mellékelt tájékoztató48 alapján másutas formában távirati úton információt kapnának a döntés indokairól és hátteréről.
Kérjük, bukaresti nagykövetünk kapjon felhatalmazást Sütő András bizalmas tájékoztatására, mivel az intézkedést kiváltó szám Sütő egyik írását is tartalmazta, és tisztázni szeretnénk, hogy a döntés nem ellene irányult.
Megköszönve a Külügyi Osztály segítségét,
elvtársi üdvözlettel:
Knopp András
5.
MSZMP Központi Bizottság
Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály
Knopp András osztályvezető-helyettes
Budapest
Tisztelt Knopp Elvtárs!
A július 17-i írószövetségi aktívaülésre szóló meghívót megkaptam, de rajta – családi okok miatt – részt venni nem tudok. Ennek ellenére, mivel – személyes megítélésem szerint – hozzátartozik a napirendben jelzett témához, a Tiszatáj szerkesztősége ellen indított fegyelmi vizsgálat ügyéhez szeretnék hozzászólni.
Úgy tudom, a vizsgálat indoka Nagy Gáspárnak „A fiú naplójából” címmel a júniusi számban megjelent verse. Nem tartozom azok közé, akik elfogultak a költő művei iránt: magam sem értettem egyet pl. az Új Forrásban tavaly megjelent49 és az N. I. monogramot kiugrató képversével. Most azonban, újra és újra elolvasva „A fiú naplójából” szövegét, alaptalannak tartom azon feltételezést, mely szerint a vers 1956-ra utaló politikai allegória volna. Már a cím is, a „fiú” megjelölés, de a „harminc év” és a „júdásfa” kép is a Krisztus-metaforát revelálja. A versnyitó absztrakció fokozatosan szubjektív érdekű jelentésekkel telítődik, voltaképpen a Jézus-szerep személyes újraélését figyelhetjük meg benne. A költőt is – úgy érzi – hasonlóképp hagyták cserben, árulták el a „fele-barátok”, ahogy a Messiást legkedvesebb tanítvány-apostola. Alapszólam a személyes megcsalatás érzése, a kétszínűség szégyenének, a társakból való kiábrándulásnak a szituációja. Ezért ugratja ki a szerző a vers végén a „fele-Barátaim” szokatlan írásmódját. E vonatkozásban perdöntőnek tartom a sort: „másképp láttam / ugyanazt a fát ezüstös éveinkkel sújtva súlyos emlékek / alatt recsegni-ropogni-hajladozni büszkén…” A költő itt voltaképp az Írószövetségből való leválását panaszolja el, ez gondolatmenetének élményi alapja, életrajzi háttere.
Az a véleményem, hogy a vers közzétételének a fegyelmi eljárás aránytalanul súlyos következménye. De vonatkoztassunk el a konkrétumoktól. Ha mérlegre tesszük a Tiszatáj erényeit és fogyatékosságait, mindenképpen a lap érdemei a számosabbak. Évtizedek óta szolgálja a kelet-európai szolidaritás és internacionalizmus eszméjét; otthont ad irodalmunk klasszikusainak: Illyés Gyulának, Németh Lászlónak, Sütő Andrásnak stb.; vers- és tanulmányrovata révén a legjobb magyar folyóiratok sorába tartozik. A lap általános irányvonalával csak azonosítani tudom magamat. Így nem érthetek egyet azon szemlélettel, amely a műhelyt és dolgozóit elválasztja egymástól. A lap – szerkesztőségének leváltása esetén – semmiképp se őrizheti meg identitását, legföljebb csak formálisan. Félő, hogy a Tiszatáj provincializmusba süllyed, ha szerkesztőségét kicserélik. Nem állítom, hogy az elmúlt időszakban nem történtek hibák, de az szükségszerű velejárója a munkának. A Tiszatáj az eleven irodalom fóruma, s csak a szürke, semmitmondó orgánum lehet hibátlan.
A fegyelmi vizsgálatot s várható szigorú konzekvenciáit már csak várható hatása, visszhangja miatt se tartom szerencsésnek. Megbontaná irodalmunk egységét, kárt okozna a párt szövetségi politikájának, zavaros helyzetet teremtene az írószövetségi közgyűlés előtt.
Összefoglalva: a Tiszatájt az értékteremtés nélkülözhetetlen feltételének tartom, s mint ilyent: megőrzendőnek. Ezért kérem a fegyelmi eljárás megszüntetését s a lap (féléves?) zárlatának feloldását.
Hódmezővásárhely, 1986. július 15.
Elvtársi üdvözlettel:
Grezsa Ferenc
JEGYZETEK
1Kádár János és M. F. Gorbacsov találkozója Moszkvában, 1985. szeptember 25-én. Történelmi Szemle, 1992. 1–2. sz. 133–149.
2Mindkét dokumentum: Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) M–KS–288–5/972. őe. Közölte szamizdatban a Demokrata 1987/3-as száma, illetve Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968–1988) Dokumentumok, Bp. 1995. 278–292.
3A szerkesztőség tagjainak visszaemlékezései először 1989-ben (rehabilitációjuk évében) jelentek meg: Domokos László interjúja Vörös Lászlóval (Egy levélváltás története. Beszélgetés a Tiszatáj viszontagságairól, Élet és Irodalom, 1989/7. 7.), Könczöl Csaba beszélgetése Vörös Lászlóval és Annus Józseffel (Tiszatáj-főnix, Kritika, 1989/11. 21–25.), Halász Miklós interjúja Annus Józseffel (A „poéta adminisztrátor”, Hitel, 1989/2.).
4Most csak két munkát emelnék ki: Gyuris György: A Tiszatáj fél évszázada 1947–1997 (Szeged, 1997), mely nagyrészt a publicisztikát, az interjúkat és a vonatkozó korabeli írószövetségi tájékoztatókat dolgozza fel a betiltás és következményeinek bemutatásakor, illetve Varga Péter: A Tiszatáj és az irodalompolitika (Múltunk, 1997/1. 74–89.), ahol a szerző a címben jelzett kontextus bemutatásakor támaszkodik a levéltári forrásokra is.
5Részletesebben: Müller Rolf: Napi operatív információs jelentések, 1979–1989, Trezor 1. A Történeti Hivatal Évkönyve 1999. 251–282.
6Ez utóbbiakat egyedi elosztók („szakelosztók”) szerint küldték meg a témában érintetteknek.
7A közölt iratok minősítésüket elvesztették.
8Havasi Zoltán fedőnevű titkos megbízott. A titkos megbízott (tmb.) az állambiztonsági hálózatnak az a tagja, aki elvi meggyőződésből vett részt a titkos együttműködésben.
9Az operatív tiszt, aki a kapcsolatot tartotta a hozzá tartozó hálózati személlyel.
10Találkozási lakás. Az állambiztonsági szervek által használt, de nem a szerv által fenntartott lakás, mely a hálózati személy(ek) és az operatív tiszt(ek) találkozására szolgált.
11A dokumentum Történeti Hivatal által őrzött M–41773. számú, „Havasi Zoltán” fedőnevű tmb. munkadossziéjából való. 229–231. (Továbbiakban: TH M–41773.)
12A személyes adatok védelme miatt egyes forrásokban a nevek nem közölhetők. A nem közszereplők és a magánbeszélgetések résztvevőinek neve nem hozható nyilvánosságra.
13Ld. Történeti Hivatal Napi Operatív Információs Jelentések (továbbiakban: TH NOIJ) Tolna–29–132/3 1986. VII. 8.
14A III/III. Csoportfőnökségen belül feladata volt a kulturális, tudományos területen való elhárítás.
15TH NOIJ III/III–118–136/4 1986. VII. 14.
16A napi összefoglaló jelentésekből csak a közlemény témájába vágó pontokat közöljük.
17Célszemély, akire a tanulmányozás vagy a bizalmas nyomozás irányult. Általában a célszemélyeket is fedőnévvel látták el.
18Állambiztonsági.
19A napi összefoglaló jelentések végén, a zárójelben a III. Főcsoportfőnökség azon szerve szerepel, amely a jelentést a központba eljuttatta.
20TH NOIJ III/III–120–139/1 1986. VII. 17.
21TH NOIJ III/III–12–147/6. 1986. VII. 29.
22TH NOIJ III/III–131–151/4. 1986. VIII. 4.
23TH NOIJ III/3–49–152/3. 1986. VIII. 5.
24A körlevelet közölte: Gyuris i. m. 146.
25Szabad Európa Rádió.
26TH M–41773. 232–234.
27TH M–41773. 235–237.
28A III/III–4. Osztállyal együttműködve a tudomány és a kultúra területén volt szerepe az ellenséges elemek tevékenységének akadályozásában, felderítésében.
29TH NOIJ III/III–148–174/7. 1986. IX. 5.
30TH NOIJ III/III. 149–175/10. 1986. IX. 8.
31TH M–41773. 241–245.
32A Zala megyei szerv értesítését az indokolta, hogy Csengey Dénes keszthelyi lakos volt.
33A szeptember 8-i rendkívüli választmányi ülésről napi jelentés is készült. Közölte: Müller Rolf: i. m. 266.
34TH M–41773. 246–249.
35TH NOIJ III/III–199–225/3. 1986. XI. 19.
36A levelet közölte: Olasz Sándor: Tiszatáj-dráma, 1986, Juss, 1989/1. 2–8.
37TH NOIJ III/III–211–239/7. 1986. XII. 9.
38A Hitel című folyóirat első száma 1988. november 2-án jelent meg, itt a megindítását szorgalmazták.
39TH NOIJ Csongrád megye–42–106/7 1987. VI. 1.
40Többek között a postai küldemények ellenőrzését is végző osztály.
41Minden dokumentum: MOL M–KS–288–22/1986/47. őe.
42A Központi Bizottság titkára, felügyelte a Tudományos, Közoktatatási és Kulturális Osztályt.
43A Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának alosztályvezetője.
44Művelődési miniszterhelyettes.
45A dokumentum fejlécén Pál Lénárd kézzel írt feljegyzése: „A publicisztikus írásokat meg kell gondolni.”
46Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának munkatársa.
47Nagy Gáspárnak A fiú naplójából című versén kívül még három másik szerepelt a júniusi Tiszatájban: Februárius, Kérdések kérdése, Félelmen túli…
48A mellékelt tájékoztató a fentebb már közölt, Radics Katalinnak küldött anyag rövidített változata, ezért itt közlésétől eltekintünk. Később, szeptember 9-én újabb tájékoztató készült a Külügyi Osztály számára (Tájékoztató a Tiszatáj szerkesztőségének ügyében lefolytatott pártvizsgálat eredményéről és a Csurka Istvánt érintő publikációs tilalom hátteréről), ennek átiratában Radics Katalin közli, hogy az információ háttér-tájékoztatásul szolgál a külképviseleteknek arra az esetre, ha a két ügy beszélgetések során szóba kerülne. Továbbá javasolja felhatalmazni a moszkvai és a bukaresti nagykövetséget, hogy a tájékoztató tartalmát ismertessék Vlagyimir Karpov elvtárssal, a Szovjet Írók Szövetségének első titkárával, illetve Sütő Andrással.
Szeptember 19-én egy kiegészített változat is íródott, Horn Gyula külügyi titkár kérésére.
49A vers az Új Forrás 1984/5. számában jelent meg, tehát a levél keletkezése előtt két évvel.
