Csokits János

Széljegyzetek

Platón száműzte volna a költőket eszményi államából, a realista római szenátus a filozófusokat tiltotta ki a Városból.

*

Az erkölcs nevében rátörő gyilkosai ellen Caesar a stylusával védekezett.

*

A költészetben a korszerűség az, ami a leghamarabb elveszti időszerűségét. Az időtlen mindig időszerű.

*

A képvers csak részben vers, vagy egyáltalán nem az. Egy Illyés Gyulánál (Újévi ablak), egy Weöres Sándornál (Tapéta és árnyék), ez a műfaj kimondható szavakat, ritmikus, rímelő sorokat, egyszóval valódi verset is tartalmaz, amihez a betűkből összerakott kép csupán vizuális háttér. Amit nem lehet kimondani, az nem vers.

*

A posztmodern irodalom szóipari termék, a fogyasztói társadalom élvezeti cikke. Híg szövegben gyorsan oldódó divatsűrítmény. Regénybe és versbe csomagolva árulják.

*

A legtöbb irodalomtudós úgy analizálja a verseket, mintha azok nem a lélekben, romlékony agysejtek és gyorsan kiégő idegek közvetítésével, hanem valamilyen vegyészeti laboratóriumban jöttek volna létre, fájdalommentesen, mint egy új fogpaszta.

*

Korunkban a humán tudományokból csak két dolog hiányzik: a humánum és a tudomány.

*

A klasszikus irodalom dekonstruálása egyoldalú szellemi leszerelés: a barbárság soha nem teszi le a fegyvert.

*

Civilizált országokban a dohány, így a cigaretták árusításának ma már törvényes előfeltétele a nikotin egészségre káros voltának feltüntetése a reklámokon és magukon a cigarettásdobozokon. Ugyanígy kellene eljárni az ember szellemi egészségére káros elméletek terjesztését szolgáló könyvekkel és más nyomtatványokkal.

*

Az altesti funkciók részleteit előtérbe helyező jelenkori képzőművészet esztétikai redukcionizmus: lépésről lépésre mindent bomlási termékekre vezet vissza.

*

Minden anyag tiszta; ami bepiszkítja, az a gondolat és az érzés.

*

A tisztátlan szó szennyét magadban keresd, soha a nyelvben.

*

A maximalista jelzőt leggyakrabban a minimalisták használják.

*

A politikusok és az üzletemberek mindig otthonosabban érzik magukat annak a társaságában, akiről tudják, hogy mást gondol, mint amit mond.

*

Új királyunk van: megkoronázta magát a köztársaság.

*

Az egyenlőség képtelen elviselni a szabad szólást.

*

Ahol az embert nem utálják elegen, ott nincs igazán otthon.

* * *

Halottakról vagy jót, vagy semmit. (De mortuis nil nisi bene.) (Latin közmondás)

Ha a történelmi tényeket is figyelembe vesszük, hitelesebb lenne: Halottakról vagy igazat, vagy semmit. (De mortuis nil nisi vere.)

*

Ami valaha filozófia volt, az ma filológia. (Seneca)

Semmi új a nap alatt – írhatta volna tegnap is.

*

A nyelv hatalma nem abban áll, hogy elutasítja, hanem hogy elnyeli azt, ami idegen. (Goethe)

Így lett világnyelv az angol, amely könnyedén olvasztja be az idegen szavakat, fogalmakat; és így maradt le a francia, ez a szabályainak ódon kristályrácsai közt mozgásképtelen, félig már holt nyelv, mint a klasszikus latin.

*

Hiszek a francia nyelvben. Meggyőződésem, hogy egy mai Bossuet jobban írna, mint a klasszikus Bossuet. (Jules Renard)

Igen, mert a „klasszikus Bossuet” eszméivel és nyelvezetével előkészítette a talajt a „mai Bossuet” számára – ha lenne ilyen. Amint azt T. S. Eliot más összefüggésben megállapította: „Valaki megjegyezte: A halottak azért vannak olyan távol tőlünk, mert mi annyival többet tudunk. Pontosan így van: és ők azok, amit tudunk.”

*

A nyelv, mint minden nyelvhasználat eredménye, nem reakciós, nem progresszista: egyszerűen fasiszta, mert a fasizmus nem akadályozza a kijelentést, hanem kényszerít a kijelentésre. (Roland Barthes)

Nem igaz. A fasizmus, akár a kommunizmus, rendszeresen akadályozta, és – ahol még hatalmon van – ma is akadályozza a vele szemben álló, vele ellenkező beszédet és írást. A nyelv se nem fasiszta, se nem kommunista, a nyelv politikailag semleges, amit a mindent balramagyarázó Roland Barthes is nagyon jól tudott.

*

Nincsen nagy vízválasztó az írni-olvasni tudó és az analfabéta társadalmak között. (Claude Lévi-Strauss)

Emberileg nincs, kulturálisan van.

*

Ha egy elméletet megcáfolnak, az attól még nem szükségképpen hamis. (Lakatos Imre*)

Lakatos tézise visszájára fordítva logikusabb: Ha egy elméletet nem cáfolnak meg, az attól nem szükségképpen helytálló.

*

Semmiféle elméletnek sem kell megegyeznie minden adattal, mert egyes adatok biztosan tévesek. (Francis Crick)

Ez is megfordítható, sőt talán jobb is megfordítani: Semmiféle adatnak sem kell megegyeznie az elmélettel, mert egyes elméletek biztosan tévesek.

*

Nem beszél, de tudjuk, hogy ostobaságokat gondol. (Jules Renard)

Honnan tudják? Mert könyveket ír.

*

Elvárni, hogy egy ember mindenre emlékezzék, amit valaha olvasott, olyan, mintha elvárnánk, hogy mindent a testében hordjon, amit valaha evett. (Schopenhauer)

Mi történik azzal, amit eszünk? Hova kerül, és mi lesz belőle? Ugyanez volna hát olvasmányainkból az, amitől beszéd és írás útján megszabadulunk?

Egy készülő szöveggyűjteményből. – Ahol a szerzőt vagy fordítót nem nevezem meg, a szöveget én írtam, illetve fordítottam – Cs. J.

*A Londoni Egyetemen a logika és a tudományos módszer professzora volt.