Visitatio

Kemenczky Juditnak

Én
profán
Mária
fekete
csavaros
hajam
gyolcsban
japáni
kertedbe
igyekszem
hol
szitár
csembaló
zongora
különös
torokhangon
egyszerre
szól
ide
látszik a
brokáthegy
szárnyas
kerubok
két
lábbal a
föld
fölött s a
földön
nyüzsgő
szárnytalan
lények
között
csapkodó
lelked
Boston
felé
Hollandián
át a
minden
okoskodást
nélkülöző
rendes
rendetlen
életed
Párizsban
Bakucz József a
végképp
elárvult
poéta-
Társ
Boston
euro-
amerikai
kő-
kolosszus a
Vágy
Villamosa
magyarul
vesszőkosárba
gyűjtve
mérnöki
pontossággal
portalanított
írógépfej
korall-
játéka
lapockádon és az
ereidből
fölszippantott
vér
festék
patak
vérátömlesztéssel
ömlik a
Magdalén-
kori
bölény
ártatlan
testébe
vers-
huzalok
készülnek
folyvást
folyik az
érett
férfi-
líra az
éjszaka
behordott
muskotály-
zsálya
finom
vásznan
áttört
lelked
porzik
havazik
szitál a
hússal
töltött
salátára
alma
körte
cseresznye
fehéren
világít a
félig
nyitott
ajtó
ablakon
besétáló
hold
előtt
összeroppan a
test a
térbe
kiemelt
versek
között
kétrét
hajlít
kívülről
összeroppan a
test a
tenger
sok
könny
tavába
saját
arcát
nézi
visszapillantó-
tükör-
folyondár a
téren
folytatódik
krúdys
hangulat
látszólag
üres
virágtalan
virágok
látszólag
néma
madarak
– az egyik meghalt – a
másik
ujját
nyitott
ajkára
téve
néha
énekel vagy
tanít
ki
tudja
megérint a
jel
többszörösen
megtermékenyített
testem
földig
hajol
előtted