Üzenet

„A Feneketlen tóban vagyunk”
(Tolnai Ottó: Gyémántos történet)

A holt-Tisza partján
nőttem fel.
A Feneketlen tó
partján.
A kisbaltát bele-
ejtettem,
hányszor lemerültem
utána,
de feneketlen volt,
mély.
A balta veszett oda
– akkor –,
nem én.
A gyermekkor taván
vérpiros hattyúk
úsznak,
s vérpiros hattyúk
a palicsi tóban,
s vérpiros hattyúk
Budán a Fene-
ketlen tóban.
A Feneketlen
tóban vagyunk,
ott keressetek.
Ott a tónál,
Ottó,
míg le nem hull
nevünkről
az ékezet.
Márai
bajlódott vele.
A Feneketlen
tóban vagyunk,
ott keressetek.
Lassan járunk,
halkan énekelünk,
mint haldokló
hattyú, szép eml-
ékezet.