Honvágy

Mert nincs igazi íze ott az íznek
nincs az íny ínségére enyhület
és más rend szabta évszakok forognak
a másképp tagolt földfelszín felett

A domborzat arányos ritmusa
s a lombos fák négy évada valódi
más égöv alatt végül a hiányba
belerokkan aki idevalósi

Égbolt

Odafenn a félgömbnyi égbolt
futó fénysávokkal tele
emelkedik a test magába szívja
a magasság révülete

Telefon

Napokon át senkit se hívok
s az én telefonom se szól
s ha mégis teljesen közömbös
ki mit kérdez mit válaszol

A beszéd imitációja
ahogyan kerítjük a szót
kiderül rögtön egyikünk se
az már aki valaha volt