Kortárs

 

Gál Sándor

ki mondja meg

lehajlik hozzám az ég
derűs csendes az éjszaka
hallgatásra méltó idő
holdra feszül a Golgota

minden magasság sugara
fonódik rá a létezésre
embernevű a szenvedés
ki mondja meg hogy mi a tétje

hallgat az akácerdő bennem
s a távoli tölgyes sem felel
járhatatlanná romlott az út
milyen tartozást kell törlesztenem

hétszer huhog az éj-madár
feldereng az égtájak mélye
hidegen úszó látomás
életünk örök miértje

 

a reggel peremén

a reggel peremén
tea gőzölög
perc-történelem
a falak között
bezárult egész
tény és titok
akár a fölszálló
teaillatok
lehet feloldás
vagy kín örök
varázslat ősz halál
fényből font körök
csupa semmiség
perc-történelem
falak közé zárt
múlt jövő s jelen

 

milyen alkonyat ez

milyen alkonyat ez milyen alkonyat

szántások ölébe hull alá az ég
mintha egy elherdált század
ezernyi vétkét próbálná törleszteni
feketén gallyaznak fákra a varjak
a hangtalanság kottajegyei
és a csend vizei tova- s elsurrognak
a hártyásodó
idő partjai közül
bujkál az emlékezet iránytalanul
torlódik minden befejezhetetlen
didereg október zúzos szívverése
és sajog minden mozduló gondolat

milyen alkonyat ez milyen alkonyat