szeptember 11

meghalunk majd a történelemből
másképp kilépni nem lehet
legfeljebb verecke s dévény közül
de párizs így sem lesz pusztán bakony
se rodostó merő zágon-hiány
írni newyorkban is lehet
ahogy a márvány-tengernél is lehetett
s dante a paradicsomot
ravennában fejezte be
mondják a történelem véget ér
extra hungariam nem ér
legfeljebb utolér váratlanul
s mint camus pestise
abszurd gyilkos és céltalan

ház a duna-kanyarban
czigány lórántnak

világra hozott bennünket
londonban párizsban és newyorkban
s mindent megtett hogy megálljuk helyünk
mikor nem volt helyünk
nem várta érte el hogy szeressük
s amikor végül is hátat fordítottunk neki
mert nem volt szükségünk többé a kötényére
nem lepte meg
megszokhatta egy élet folyamán
hogy sohasem nyugatról járt a szánk
mindig kelet felé
nyugodt maradt okos és türelmes
édesanyánk
SZÁMŰZETÉS

(gö)rögeszme

virágoktól teljesen részeg ősz
s egy teljesebben istenittas szerzetes
fűben a könyv letarolt erdők illata
shakespeare dante vergilius

kígyó kíváncsi szájában haza íze
mi dolgod van még odakünn? kívül tehát
és földi lányokkal rákhel noémi ruth
eszter mi dolgom van még bárhol is?!

sotto il sol pisan i’ve burned to death
constant mothertonguelashing magyarul
a síroddal ha nem is tartozol
a bölcsődért igen íme az obulusz

hölderlinnel az őszi teraszon

ezek a töredékek fényesek
s vakítanak mint tükörben a nap
két hét s máris visszatértem ide
ahol gyerekkorom óta a hazámat tudom
s a jövőt remélem minden egyéb
csak egy istennek érthető s talán
őneki sem de itt a lombokon
csöndesen belopakodott az ősz
s az ismerős kertben még egyszer fölragyog
sziget ahol a verseim javát
sugalltátok – dante szavaival –
“o sante muse poi che vostro sono”
nagyon mélyen amerika vagyok
mint bárki itt s csak magyarul tudom

katarakt

nemsokára teljesen vak leszek
mint milton volt mínusz paradicsom
mindegy hogy megtalált vagy elveszett
ezek a rövid versek a sírom

hol volt hol nem volt egyszer egy
költő ez is mindegy de leírom
egy pillantást se rá csak menjetek
míg én botorkálok a papíron

annus mirabilis

a csodák éve volt
megjelentek az első verseim
eltávolították az aknazárakat
nyáron már kóvályogni kezdtek a hírek
kormányválság forradalom
ősszel mérges munkások föltépték az utcaköveket
aztán az első tank csöve fölsír egy csecsemő
este megcsókoltalak a kiskaputok előtt
s tudtam, hogy veled fogom leélni az életem
reggel nekivágtam a nagyvilágnak

költözés mahopacból

a jávorfáról levettem a nevemet
elköltözöm a házból ahol verseim javát
nem is tudom hogy írtam-e vagy csak
leírtam ahogyan az ember lélegez
öreg lévén hajlok az utóbbi felé
talán azért mert csodálatosabb
és enyhíti is a hübriszemet
a barátaimmal majd tudatom
utoljára a száműzetésben
voltunk együtt ők hazamentek én
új helyre költözöm a feleségemért
aki beteg és nem bírja tovább a lépcsőket
amelyek a könyveimet nem el-
választják ágyamtól összekötik vele