Zrínyi második fala

Talan-telen

Don-parti, rakparti, schengeni fagyok.
Istenke mozgó kis képmása vagyok.
Ma ne is számíts rám semmilyen bajban.
Lenn most a metróban varázsló-jaj van.
Ez itt a zaj helye, nem a beszédé.
Nincs nálam füldugó, Beethoven-CD!
Kis foci, kis haza. Árpád diában.
Habánok, Tabánok Árkádiában.
Nem kellett bontani, bennem már rom volt.
Helyzetünk ég és föld: bumford és komfort.
Koppan a kimosott papírpohárba.
Ugye hogy azt hiszed: ennyi az ára.
Istenke vetített képmása vagyok.
Fejemen reklámok hófoltja ragyog.
Alattam kutyahúgy. Hullámpapíron
múmiám lenyomatremekét írom.
Megismersz?… Bizony én!… Második padból.
Ottóból, gettóból. Még ötvenhatból.
Ennyi még megmaradt. Blattolok. Fázom.
Testem volt. Testem van. Ezt magyarázom.
Angyalföld, Nagy-Alföld. Farkasrét. Práter.
Mindnyájunk alvázán épült e kráter.
Dübörög kupola, hídláb és állam.
Csakhogy én valahol kissé leszálltam.
Semmi gond. Számíts rám mindig, ha baj van.
Most veled villamos nyűszít át rajtam.
Te vagy a szilárd, szép mennybolt felettem.
Isten kis izegő képmása lettem.

Gésa

Szegfűszeg, Isaszeg, mért nem adál
szárnyat!… Ugyan minek, hisz így is
folyton a csataterek felett körözünk,
mint párnáin ébredező, ábrándozó
özvegy Jókainé. A hely felett, hol
Rendőrwitz Richárd és Baradlay Ottó
egymás kezétől elesett. Talán túlságosan
komoran vesszük magunkat? Több
lendületet a korábbi lelkesedésbe.
Lám, már a pufajkások is koszorúznak.
Rendre mindent el lehet érni.
Hosszúbéke nem disznóláb. Hanem
az eszközök (ökós) összefo-
GÁSA-GÉSA… Mikor is lesz, jön el
az a rendre?

Sakk-matt

Elgondolkoztál-e valaha azon, hogy
miért így állnak fel a király körül
a bábok? Nyilván csak régi jelkép
az egész, hecces megszokás, hisz erre
mindig minden csak játék, holmi
szembekötősdi, hogy ki tudja, merre…
Szabad-e megkérdezni egy országot,
hazát, mikor épp nem adnák már
egy lóért, hogy ugyan bizony
csendőreid vagy poétáid
szolgáltak hívebben végig?
Kik állnak közelebb koronádhoz?
Mert hát a sakk a végletek
elfajult játéka mindig.

Zrínyi hetvenhetedik dala

De ostoba, hogy kenyeret akartál,
és megettél egy hegyet, s mint a lajhár,
ott hevertél az élvezetek ágán,
te milliárdszor reprodukált Ádám,
és gondoltad (mert elhitted titokban),
hogy bűzös bozótodban otthonod van.
De szánalmas, hogy minden érved ott van,
és kánya, kígyó, féreg tudja jobban,
mert végül még a kibicek is látják,
mint leleplezett, kiterített kártyát.
Mily értelmetlen az, hogy a halálban
egy ugyanilyen eleven hazád van,
csak ott még ennyire se tehetsz érte.
Másra ment rá az életed. Megérte?