Utassy József
Magadra hagytalak
Magadra hagytalak, nagy Isten,
mint Szent Pál az oláhokat.
Nézd, bele is őszült a tincsem!
Szabad vagyok végre, szabad.
Dorgatórium
Most,
hogy végre volna időm,
cserben most hagysz,
mennyei nőm:
egek lánya,
mázsa Múzsa,
kinek falloszom
a rúzsa,
kinek falloszom a rúzsa!
Osztálykirándulás
Zengett,
kicsattanó jókedvünktől
zengett a Kékes.
A ropogó tábortűz
odacsalogatott egy lányosztályt is.
Körülültük hát a tüzet,
s ahogy “Lobogott a rőzseláng mellettünk”,
rázendített valaki,
mi meg fújtuk vele,
harsogtuk:
“A krokodílus a Gangesz partján…”
Éjfél felé
már mindenki párjára lelt.
Én is kigomboltam a blúzát,
és megcsókoltam egy miskolci lány
meleg, megadó mellét.
Föltört belőlünk mélyről,
nagyon mélyről,
szívünk zegzugaiból az ének:
“De szeretnék hajnalcsillag lenni!”
Babérkoszorúsdi
“Én nem az embereknek,
hanem Istennek írok!”
Így szólt a költő, s hízott.
Az emberek nem is szeretnek,
hiába rázod itt a rongyot:
vágyak hentese, boncnok!
“Nekem a Kossuth-díj dukál!
De ímmel-ámmal átveszem
a Babért is ma este.”
Az embernek vilá