Zemlényi Attila

Másként

„Ment-e a könyvek által a világ elébb?”

V. M.

A betűk bábeli permutációja,
műfajok eredete, műnemek orgiája,
erdőkre írt konfekciószavak, élő fáklya ismeretlen szavak,
Istent dicsőítő, káromló, ördögöt űző, idéző szavak kedvéért ment-e?
Üvöltő vátesz-dervisek, szökőkút-ütőerű Lázárkisasszonyok,
fekete, uniszex katonakönnyek, cukorkristály vértanú gyerekkönnyek,
napfény, hús, vér, arany, zúzódás, szálkák kedvéért ment-e?
Átokföldjén angyali vagy démoni dolgaink sokasodtak-e,
hisz akárhány fejét vágjuk le a háborúnak, visszanő.
Eszméink elfertőznek, pörgetjük őket,
részeg zsonglőr a mosatlan tányért, Ixion.
Forog, örvénylik a jupiterlámpák alatt,
az Utolsó Könyv önmagát lapozza,
középső lapja mindig két újabbra nyílik szét.
Amit eltitkolt, a fűre fröccsen.
Kergeti a kutya a farkát, megbolondul,
elaltatják, csak így marad veszteg.
Kalibán mindkét kezében öngyújtó,
a monitoron információ vibrál,
egy beszélő fej, egy vén cigány beszél:
ment, Uram, természetesen, hát hogyne.