Teremtő
nélkül
Van egy szent
fogadalmam:
a vérengző vadállatot
legyűröm önmagamban.
Van hitem. Van hatalmam.
Én a teremtő nélkül is
feltámadok a dalban:
föltámadok a dalban!
Öreg bukszámhoz
Hogy elrongyolódtál,
kedves,
hogy kikezdett az idő!
Tovatűnt a barnaságod,
erdőben szarvasünő.
Oly soványka voltál mindig,
mint a deszka. S oly lapos!
Névjegyekkel tömtelek meg,
dundi lettél, pocakos.
Csal, ha tud, a szegényember,
ámde abból ne legyen
kára senkinek a földön:
innen s túl a tengeren!
Tapintatos
Múzsám, már csak
hozzád illene írnom
elégiát, ódát, episztolát?!
Te jól tudod: ez lehetetlen, úrnőm!
Tabula rázám összepiszkolád.
Türelmetlen
Alig élek, alig állok,
múzsám csöcsén trombitálok:
ám hiába fúvom azt,
a tél rügyet nem fakaszt!
Alig állok, alig élek,
hálni jár belém a lélek.
Február csak hiteget:
jöjj, rúgd farba, Kikelet!
Rablók
Mindent,
ami fogható volt,
magukkal vittek a rablók.
Bezzeg a könyveimre
rá se hederítettek!
|