Barabás Zoltán

 

Jajtipró

Rémült tekintetű fűzfák
Rémült tekintetű fűzfák

álltak a fagyos vízben.
álltak a fagyos vízben.

Lassan, alattomosan
Lassan, alattomosan

bogárzott szívük felé
bogárzott szívük felé

a bestiális szürkület
a bestiális szürkület.

Lázbeteg sirály vijjant
Lázbeteg sirály vijjant

valamelyik álmos tetőn,
valamelyik álmos tetőn,

majd remegve odabújt
majd remegve odabújt

a hallgatás öreg istenéhez,
a hallgatás öreg istenéhez.

Utoljára egyetlen undok
Utoljára egyetlen undok

fagyseb volt az ég,
fagyseb volt az ég,

de már az is felszívódott
de már az is felszívódott

a jajtipró ködhomályban.
a jajtipró ködhomályban.

 

Szemedből kifújta…

Anyám feldúlt kertjében
konok rigó matatott.

Talán még Pier Paolo Pasoliniről
cseverésztek a lángoló mályvatövek

vagy éppenséggel arra gondoltak,
hogy a génmanipulált emberek

jajveszékelését érted-e,
meghallod-e még, Uram?

Aztán a gyatra fényből
sebtében átöltözött a szél.

Szemedből kifújta az álmot.
Szememből kifújta a világosságot.