Czigány György

Orgonás áhítat

Megint az orgonák láza.
Poros füvekig alázva
hantok fölé nőtt kerítés
mennybolt színeiben: szegények
szomorú felmagasztalása.
Lila öv a fakó falu dereka
körül: sövény főpapi méltósága.
Oltárdísz pajtán, ingyenes pompa
bárhol, bárkinek: ez a virág-
kiáradások demokráciája.
És vurstli-május gyönyörei
között menyasszony-szüzek
ékes bevonulása;
mezítlenedve máris
vidám vértanuságra.
Gyertyák, vagy kezek? Imához
emelt kis tornyok? Fehér orgona-
sípok lyukas bokortüdejét
szakadt szél pumpálja,
de fuldoklón is zengés az árva
virág-hangszerek értünk
szólaló litániája.
Mikor a hervadás is hála.

 

Éhség

Gyöngéd villám, szelíd erőszak,
egyszerre három macska néz ránk
napernyők, liget árnyékában:
a kikötő-falu aszfaltján
izgatott tenger süt szemükből –
fény a teremtés árvasága?