Kiss Tamás

Köszöntjük a 90 éves költőt.

Visszatérő

Mindig a kerteket szerettem,
a békés kis oltókéseket,
a bokrokat, vetéseket,
hol nyúl se fél, madár se retten.

De forrt a kor, akár a katlan
vad haragban. S már kora reggel
élesre töltött fegyverekkel
kellett figyelni szakadatlan.

Tilos volt domb füvére dűlni;
annyit jelentett énekelni,
mint nehéz páncélban repülni,

s vérben-vasakban megveretten,
dalolva kellett menetelni…
Pedig a kerteket szerettem.