Határ Győző

Télikék

(A Télikék-ciklus elejére)

az életláng bennük már takarékon
ég s mi kapkodva-kéklő: azért téli-kéknek
mondom – (havasi gyopár: hulladékony) –
kívülnen hidegek: bennünnen égnek

nem „Őszikék” mert úgy nyolcvan után
az életdelej tűje mindenhogyan ÉSZAK:
arra mutat a magas ég hajlatán
s nincs más csak ez: az Ötödik Évszak

Jelei annak hogy én is voltam-éltem
de Voltakozásban már sehol a Van
e lassú égés hamvad le a „Télikékben”
s már az ellobbanás kíséri minduntalan

 

Szemérmelős

odaszól a pásztortáska:
„te legszebbik arany násfa:
annak vagy gyémántolása
szirmok kelyhek száz varázsa”

„te csak ne mondj százszorszépnek
rondákat dicsérni vétek
van sokkal szebb (nem ily vén dög)
özönével tifelétek”

„csitri szépek szebb visszája:
érett kornak szupersztárja
ahogy szirmát odatárja
rózsakertben sincsen párja”

„rá se néznek vaksi vének
nincs kímélet agg szívének
vagy tipornak vagy letépnek
oda illat – oda élet”

 

Nyelvsír

(magyar író idegenben)

ezzel a tövissel lép ezen jár a lábam
ez öl vág keserít órát éjt napot
vesztesnek lenni egy végtelen csatában
amely soha-soha meg nem vívatott

jó kegyelemdöfésért mely szívig hatolna
mindje gyors legyilkolásért esdekel:
anélkül hogy egyetlen lövést leadtak volna
harc nélkül – megadatlan estek el

 

Rémlátó

ha jövőlátások réme látogat
menedéket hol is keresnénk mi másban
mint unott közönyben elfásulásban:
megszokjuk a RETTENTŐ LÁTÁSOKAT

 

Angyalkánon

falevelek felvilágán
két levél ül két fa ágán

azt kérdi a hárfalevél:
mért hogy te meg nyárfa levél?

mond a nyárfa: szent ajándék
ez is – zengő nyárfajáték

bachjánossebestyén-forma
angyalgó kánon-kintorna

szól a hárfa s nekividul:
erdőzsongás viváldibul

széllel rezgő zenebona
händel-rejtő lombkorona

ilyen ez az angyalkánon
– ne botránkozz kintornámon

falevelek felvilágán
két levél ül két fa ágán