Vörös István

Szabadság – harc nélkül

Nem félni kell a halált,
hanem elfogadni. Elfogadod-e
az itt jelen lévő, ritkás hajú
fogatlan öregasszonyt

halálodnak? És te, fogatlan,
elfogadod-e az itt jelen lévőt,
kívánsz-e az ő halála lenni?
Kérdezem az egybegyűlteket,

tud-e valaki olyasmiről, ami
megakadályozhatná a most kötött
szövetséget. Forduljatok

háttal egymásnak, testet veszthet
az ige, ha tud, de figyelmeztetem
a halált, ő se szabad már.

 

Tabula smaragdina

Az, ami lenn van, ugyanaz,
mint ami fenn van. És ahogy
minden dolog az Egytől
származott, az Egy

gondolatából, úgy lett
a világ tudásának három része.
Válaszd el a földet a
tűztől. Ez a nagy erő jele,

mert minden légneműt legyőz.
Való, hazugság nélkül, ami
fenn van. Apja a Nap,

anyja a Hold. Hogy milyen
lehetőségek forognak, nem is
gondolod. És milyen pályán a Föld.

 

Ha a gyógyszer

Ha a gyógyszer gyorsítja
a betegség lefolyását,
akkor az egészség
gyors, a betegség lassú.
A betegség visszafelé

visz, ahová nincs út,
a tegnapba, sajnos.
Az egészséges előre néz,
ahol nincs semmi,

egy asztal, pohár víz,
fekete kenyér. A múlt
tele arannyal. A halál

elgurult pénz a fűben.
Csak aki szétosztja mindenét,

az láthat túl a születésén.

 

A Baktérítőn

Jöttem színes napernyők alatt,
bánatomban levágtam az ujjam,
amikor meghalt a feleségem.
De most megkeresztelkedem. A templom
az ősök házának helyére állt.

Loptam disznót és öltem embert.
Elhagyom a fiaimat, vigyázzatok
rájuk, nem jövök többé
vissza. A gátnál a folyóba gázolok.

Mind keresztény lett, engem meg
itthagytak magamra a fákkal,
a bokorban lakó szellemekkel.

Végül nekem is követnem kell őket.
Adj nyakkendőt, legyen valami az ingemen.

Láttad, fehérember, a keresztelőmet?

 

Kopott felület

Személyiségem elkopott. Csatornái
bedugultak. Nem vagyok már
több tengerparton heverő
sárcsomónál, melynek belsejében
ájult medúza lüktet.

A csatornát kitisztítani,
a kopott felületet borogatni,
a sárcsomót felnyitni,
az ájultat a tengerbe visszadobni.

A fájás enyhül, a járatok
bekövesedtek, de újak
nyílnak. A medúza megcsípi a lábam.

A tengerparti kávéházban nem vár
senki. Vizet rendelek. Nem édes.

A tűz, amit adnak, nem keserű.

 

Has a vonaton

Ki dönti el, hogy mi történik
velünk? Egy nap. Mi mindenből
áll az össze. Mondjuk a kilógó
hasú angol a vonaton, aki
a cipőjét az ülésre rakta, de

nem volt jegye, és az utasoktól
kért pénzt, hogy fizethessen
a kalauznak. Aztán egy ártatlannak
látszó beszélgetés a munkahelyen,

amit csak este a feleséged ért
meg. Hogy voltaképpen ki vagy rúgva.
Gyerekrajzok. Egy könyvesbolt

kirakata. Szeméthegyek látványa
a vonatból. Csak a rosszat

választhatod, a jó maga választ.

 

A farkas szárnyáról

Ha van Isten, kell lennie
Világszellemnek is. Isten
összegömbölyödik, megzavart
sündisznó. A Világszellem
ellop minket otthonról,
mint róka a tyúkot.

Ha nincs Isten, kell
lennie Világszellemnek.
Hozza a korokat a szájában,
mint farkas a kölykét. De
ki tett a hátára szárnyat?

Ha nincs Világszellem,
kell lennie Istennek.
Végtére is valahol
butának kell bizonyulnunk.

Ha nincs se Világszellem,
se Isten, még létezhetnek
a helyükön kisebb hatalmak.

A lélek a fejünkben azért van,
mert más nem ért rá betelepülni.