László Noémi

Hangok a szomszéd szobából

Miért nem gondolsz rá soha.
Csak élsz, és nem törődsz vele.
Jössz-mész, ezt-azt elolvasol
és eregeted az időt
emlékeid közt nagy hajót,
a szél zúg hozzá altatót
és szemhunyásra sincs erőd
miközben nem nyugszol sehol
miközben mély álomba hullsz
váratlanul egy árva percen
s nem engeded, hogy földre ejtsen
a látás, és nem boldogulsz
a szíveddel, mert nincs helye
e mellkasban, mely otthona.

 

Tájkép

Sík mezőben sárga fű
mintha tenger partja volna
az esti ég a sima tenger
ködös sziget benne a hold
mint fél élet tükrén az emlék
ha képzeletből száll fel éppen
és fényes, gömbölyű, homályos
elfoglal, mert bizonytalan,
elfoglal mindent, ami van
e pillanatban földön-égen
világít érintetlenül
minden időben holtfehéren.

 

Reggeli kérdés

Ma ki utazik el ma
ki néz hosszan utána
hogyan szakad vagy foszlik
a tegnap cérnaszála
ki fűzi tű fokába
hány öltés kell a szívig
hogy verjen, míg a testet
a fű közé terítik
hány öltés kell a színes
a képeslap-magányhoz
fércelni annyi véget
amennyi még lakályos
amennyi tengerekben
a cseppet nem takarja
hány öltés kell a szélnek
hogy az eget bevarrja?