Lászlóffy Aladár

Schéner Miska virágtára

Nyolcvanéves korában

Lehet, hogy a hét is páros,
a Teremtő virággyáros.
Gyárthat zöldet, festhet sárgát,
nyáron minden színért áldják.
Levelének nincsen párja.
Lombfűrésszel cizellálja.
Mesterjegye, kezenyoma
nem fog megváltozni soha.
Erdőszélen, vadon mélyén
ott van mindenik recéjén.
Végül megtelnek a kertek.
Esővertek, jelképvertek.
Aztán lenn a sárba hulltan.
Soha semmi elnagyoltan.
Mindig minden tökéletes:
titokzatos páros hetes.

Mivelhogy a hét is páros,
Schéner úr is virágtáros:
tárhat zöldet, kéket, sárgát,
ősszel még több színért áldják.
Mesterjegye, kedve nyoma
nem fog elfakulni soha.
Végül kinn a szélbe holtan,
soha semmi lenagyoltan:
faréten fakertet látok,
favitorlák, fakabátok,
fatenger, fatengerészek –
színek adják az egészet,
szeptemberi szívek érzik,
mikor virágtára vérzik.
Mindig minden őrületes.
Titokzatos páros hetes.