Horváth Péter

 

Kiss Benedek ha lovát ugratja

Bencének szeretettel, a hatvanadikra

Mit ér a költő, ha népies?
Hess onnan, sorvégi es!

*

Kiss Benedek kunok fia,
Kutya-konok egy dalia.
Daliának kutya-konok,
Nem bírnak vele a kunok!

Magad, uram, ha szolgád nincsen!

*

Kiss Benedek ha lovát ugratja,
Reng a tábla, zeng az utca.
Reszkessenek a hunczutok,
Ha csikómmal sakkot adok!

Hej, tengertánc, sok a ránc!

Nemrég én is csikó voltam,
Szeles mezőn abrakoltam.
Szűz mezők mezítlen tere!
Szerelemmel voltak tele.

Hej, tengertánc, sok a ránc!

Teljes szegfű, kökényvirág,
Pitypang, pipacs, nagy a világ!
Mára már a szarka lába
Átköltözött az orcámra.

Hej, tengertánc, sok a ránc!

Hatvan telet átteleltem,
Szöghajamban őszre leltem.
Szerettem hatvan tavaszt:
Mindben, mindig csak ugyanazt.

Hej, tengertánc, sok a ránc!

Átvéreztem hatvan nyarat:
Mára csak parazsuk maradt.
Hatvan őszön átveszkődtem,
Esőiből mesét szőttem.

Hej, tengertánc, sok a ránc!

Ott vagyok, hol a part szakad.
Ritkán szabad, amit szabad.
Körömpörkölt, bableves!
Engem többet ne keress!

Hej, tengertánc, sok a ránc!

Ráncos betűk, rossz verslábak?
Teljes szívemből utállak!
Szőlő, málna, orgona!
Írjon, kinek nincs bora!

Hej, tengertánc, sok a ránc!

Akinek van, az igyon csak!
Nyíljon ki a bugylibicsak!
Mutassuk meg még ez egyszer:
Öreg ember nem vénember!

Hej, tengertánc, sok a ránc!

Virágmellű bimbós lányok,
Álmomban utánatok járok.
Fölhajtom a kötényetek,
Csak kicsinyég szeressetek.

Hej, tengertánc, sok a ránc!

Százévesen ha megtalál,
Tőlem sakkot kap a halál!
Csikóm ugrik, prüszköl, nyihog:
Akasztói gyerek vagyok!

Hej, sok a ránc? Tengertánc!