|
Lackfi János
Belső emigráns
ahogy kecske kikötve
vonja szűkebb körökbe
láncát és a cölöpre
tekeri jár körötte
úgy zümmögöm dönögve
penzumban jutalomban
dilimben és dalomban
dorongban és dorombban
derengő hold-dobomban
a haza itt van ott van
savóban sajtban vajban
íny-kicserző fahajban
ízetlen tejbegrízben
klórtól homályos vízben
lábszagú káposztában
akadozó postában
málló stukkóban húgytól
párás kapukban puttony
szőlő súlyában pőrén
törökfürdőknek gőzén
bugyborgó kondér zsírban
malac-halálban (sírtam)
horpadt udvar sarában
csípős tyúkfos-tubákban
s a szopogatott fűszál
íze orromban bujkál
a napraforgó-táblán
tojássárga-paráznán
sok ringatózva ingó
gigászi nagy mellbimbó
a túró szaga testszag
vastag kásája megfagy
rongyba kötve kövéren
kamrának szögletében
megerjed göndörödve
pöttyen savanya csöppje
majd zsíros mégis száraz
omlik tapadva szádban
a daráló likán át
vöröslő kocsonyáját
látod kikunkorogni
cirmos hernyó huroknyi
fűszert szórni marokszám
nyersen kóstolni aztán
kötegbe gyűlik tornya
vájdlingban mint a gyurma
síkos filmes belekbe
petyhüdt húst töltögetve
ha kifakadna burka
kolbász-virág kibújna
kamrában mint kötélzet
füstszagát ha megérzed
az ínyed facsarodna
reccsen rejted markodba
a dunsztosra borítva
kenyér csücske a sipka
ázik a sercli péppé
sűrűsödik a híg lé
majd a napon megérve
érik opálfehérre
odabenn az uborka
tengeralattjárója
magok a kocsonyában
héj borítja anyásan
ropogósabb a porcnál
mellette leng kaporszál
s ott a habos kenyérbél
sorbanállás a péknél
mész hasadhoz melledhez
szorítod él meleg test
mint melegvérű teknőc
s mire hazaérsz megnősz
héjának reccsenése
serclinek elcsenése
héjon megcsúszott kés mely
ujjadat nyitja széjjel
kenyérszivacsra hullva
vércsepp mint véres hurka
marokban és karokban
az izomlázban ott van
az ezerszer ismételt
mozdulatokba fészkelt
csontvelőd ismerőse
bevarrva emberbőrbe
apám izzadt szagában
mellette kalapáltam
szögeket egyenesre
rozsdásan tekeregve
mint kukacok kupacban
néha ujjamra csaptam
köröm alatt bevérzett
serkent a lila vércsepp
maradt a görbe görbe
vont szög vonala törve
homorún domborodva
elnyeli a fa rostja
fűrész korongja sírt ott
porfelhőben sivított
finom por orrlikadban
mosnád ki szakadatlan
verejtékbe tapadva
szőr közé ült a karra
lábad mintha homokban
selyembe bújtatottan
izzadságcsepp a porba
nedves sündisznó-forma
surrant a kasza kajlán
kalászos füvek alján
hol felcsapott magasra
hol vásott a talajba
a penge könnyű vége
szitkozódtál mivégre
görcsös igyekezettel
sort és szálat ne vessz el
hersent a fű aranyszál
mintha almát harapnál
zöld vér fűszere orrba
pezsegve bemaródva
szedni fa alól lottyadt
testét behasadottat
beszakította körmöd
a hártya-bőrt kifröcskölt
az erjedt lé ecetje
szutykos méh-zsongta cefre
penészpettyes ökölnyi
gumi-gumókat lelni
ráncos pergamenbarna
körte szent jobb aszalva
hát van haza az ízben
van a tűzben a vízben
a grízben és a kvízben
hamiskás fürelízben
s a várfok utca tízben
kőlap alól bolyokban
menekvő rovarokban
világló reves fában
a szétivott pofákban
kócos domboldalakban
vályogházban lakatlan
a szerteszórt szemétben
lakodalmas zenékben
az izzadt rossz zakókban
széttáncolt embriókban
vadszeder-karmolásban
vizek izomzatában
zsíros pajor-gubókban
szenes krumpli-gumókban
legmélyről felöklendve
tollból-csontból kerekre
véresre gömbölygetve
mint a baglyok köpetje
jön a haza a mélyből
hull a haza magasból
kristályos mint az ékkő
könnyű akár pamacs hó
fán ülök hunyorogva
éjhez szokott mogorva
nappal nappal kegyetlen
ország bagolyköpetben
