Podmaniczky Szilárd

Sansz-script líra

Emlékszel még magadra
ahogy a völgyben
hóvirágok között jöttél le
és azt remélted
most ezt valaki filmre veszi
vagy ha nem
lát
és várja hogy észrevedd

*

Emlékszel még magadra
ahogy nem mertél leereszkedni
a hóvirágos völgybe
féltél
sáros lesz a ruhád

*

Szereted a természetet
és ő is szeret téged
egyikőtök sem tudja
mi áll közétek

*

A rab
szabadságról álmodik
pedig értékelné a láncait
ha tudná
lehet még rababb

*

A rab
letépte láncait
most azt hiszi
súlytalan

*

Hogy mondjam el egy rabnak
hogy a rabság a szabadságnak
a szabadság a rabságnak
egy fokozata

*

Vannak emberek
akiket a halál
sem tud megváltoztatni

*

Nincs bűn
az ember létében tiszta
lényegét
a szeretetéhség képezi

*

Hová lesznek az álmok?
Maradhatnának
ha egyszer biztosak abban
hogy úgyse válnak valóra

*

Könnyei közt
nő ül egyedül
szeretnéd a bánatát
száddal felinni
s ha már elmúltak könnyei
hallgatni a lassuló légzést
ahogy álomba merül

*

Várod a tavaszt
a bőröd száraz
picit híztál is
és most csönd van
hangtalan pattog a kövön
a kék téglaszivacs

*

Szeretnél újra
fiatal lenni
pedig az öregeknek
ez megy legnehezebben

*

Tudod hogy nincs előtted
amivel szembe akarsz nézni
egyelőre hősködésnek tűnik
minden tárgyszerű gondolat

*

Idegen vagy ebben a világban
s kétségeid a halálra korlátoznak
hogy tiéid közé valaha hazajuss

*

Ennek a beszédnek
most jött el az ideje
nem tudod miért
de most nagyon itt van

*

Talán ez a pár szó
nem is annyira lírai
viszont rajta kívül
minden az

*

Az életed felén állsz
olyan jó hozzád a múlt
és az is ami vár
végre édes lett a szád

*

Emlékszel ahogy egyedül
szobáról szobára jártál
zokogtál a fájdalomtól
de azt mondtad kibírod
és tényleg még mindig élsz

*

Végül beismered
hogy a fájdalom tanított élni?
Tévedés
Inkább a remény
hogy szenvedés nélkül is lehet